Szerintetek nem rossz, hogy a művészet ennyire eltávolodott az emberektől?
Régen a közemberek is csodálattal tekintettek egy egy műalkotásra, még ha nem is teljesen értették a mögötte rejtőző jelképrendszert. Manapság már nagyon műértőnek kell lenni, hogy igazán értékelni tudjunk egy modern alkotást. Az emberek nem látják a bele fektetett munkát (talán nincs is), és egyfajta megvetéssel is néznek rájuk.
Vajon ez a jó irány? Hogy tintapacákba magyarázunk bele elvont fogalmakat?
De igen, eltávolodott.
Elég csak pár száz évet visszamenni, mondjuk a reneszánsz korba. Az értékes, igazi művészek nem lecsúszott emberek voltak, akik csak nagy nehezen tudták szinten tartani az életvitelüket, hanem MESTEREMBEREK, hatalmas tisztességnek örvendtek és méltóképpen fizették őket.
Ott van Michelangelo. Bár ő azért nem jó példa, mert alapvetően is kiemelkedő művész, de nem baj. Pápák kérték fel freskók megfestésére, portrék, síremlékek elkészítésére.
Ma egy ilyen képességű ember semmit sem kezdhetne a teljesítéményével. Feldughatná magának, nem sokan lennének kíváncsiak rá, pláne, ha szobrász. Én szobrásznak tanulok, és a múltkor megjegyezte valaki, hogy mi, még vannak szobrászok?
Szarul esett. Tudom jól, hogy ez a szakma, művészeti ág például igen csóró, nem túl népszerű. Az emberek bele sem gondolnak, hogy az utcán egy-egy szobrot nem gyárban hoznak le, hanem egy ember készíti teljesen személyesen, a saját két kezével (legtöbb esetben). Csak elmennek mellette. Persze, egy köztéri szobornak először van egy felavatása, de ennyi az egész.
Körülbelül az összes ismerősöm művész, és nem túlzok. Rengeteg féle művészt ismerek, szobrászokat, festőket, énekeseket, zenészeket, színészeket, írókat, mindenhonnan. És rengeteg az olyan ember, aki értéktelen dolgokat próbál egy műalkotásba belefoglalni. Persze, ez változhat... de lassan 100 éve ez a helyzet. Gondolok itt mindjárt a dadaizmusra, ami eleve azt hirdeti, hogy a művészet értelmetlen, nem kell megbecsülni, az egész élet értelmetlen. Körülbelül a világháborúk óta nincsen konkrétan megfogalmazható művészet.
Jó-jó, volt az avantgard kezdeményezés, de az is csak keresés volt és kísérlet valami újra. Mert az emberek nem tudnak megelégedni azzal, ami van, mindig újat kell keresni, mindig valami mást, valami különlegesebbet, mint ami a megszokott...
Aztán jött a beatnemzedék meg a popart. De ennyi. Most mi van? Mindenki azt csinál, amit akar. Káosz van a művészetben.
12 tányér fos:
MI EZ?!
Azt azért hozzátenném, hogy a régi korok művészeit is sok esetben fújolták és nem értették meg, mondván, hogy amit csinálnak, az nem művészet.
Ott van mindjárt Gauguin, vagy egy magyar festő (az egyik kedvencem), Szinyei. Utóbbi például a Majális (és ez az egyik kedvenc művészeti alkotásom koroktól és műfajoktól függetlenül) megfestése után elvonult és nem azt festette, amit igazán akart. Ugyanis az emberek nem értették meg, hogy mit akar a képeivel. A plein air stílust képviselte, és ez akkor még szokatlan volt.
Egy szó, mint száz, a dolgoknak meg kell érniük.
Lehet, hogy csak én vagyok annyira avítt gondolkodású, hogy nem látom a 21. században az igazi, értékes művészetet, pedig majd 100 év múlva a linken látható mű alkotóját is Michelangelo nevével fogják emlegetni...
Dehogy a művészet attól legyen művészet, mert valami új...
Na ez nevetséges.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!