Művészek! Ti hogyan gondolkodtok? Hogyan értelmeztek egy képet?

Az egyértelmű, hogy én ilyet úgysem tudok. Mindenkienk van egy egyedi kézjegye, stílusa, és pont ezért egyértelmű, hogy Botticelli és Leonardo da Vinci munkássága nagyban eltér.

Hogyan értelmezek egy képet? Szubjektíven. Mindenki elfogult, nem tudod levetkőzni az ízlésedet, és a kutya nem fogja ezt kérni tőled.

Persze, be lehet magolni a korábbi művészettörténészek teóriáit, meg az alkotó életrajzát. De a saját értelmezés félig empátia, félig műveltség. Egyrészt tudod, hogy milyen szimbolika meg légkör volt akkoriban, és ezekből az adatokból legózol, illetve hogy neked személyesen mint mond a mű.

Hogy a fenébe ne mondanám hogy nem tetszik. Nekünk művtöri órán kötelező volt pozitív és negatív megjegyzéseket is tenni. És az is egy teljesen elfogadott dolog, hogy ha valaki azt mondja, hogy nem szereti mondjuk a bizánci művészetet, mert túl merev, repetitív habár van benne érték, hiszen a kompozítció, a technika, a színhasználat parádés. A másiknak meg pont a letisztult bizánci stílus a kedvence és a barokkot nyálasnak, túldíszítettnek érzi, habár a dinamika nagyon impresszív. Bár ellentétesek, mindkettő megalapozott vélemény, és lehet belőlük eg ykonstruktív vitát indítani. Ezáltal alakul az ember ízlése, és nem válik bólogató jánossá.

Egy múzeumban az ember kussban van, nem köp bele a több ezer éves kínai vázába, nem vakargatja a kitömött sas fejét és nem ül rá a kiállított art deco kisszékre.

Amire te gondolsz, az a művészeti galéria vagy képtár. Ot sem tüsszentünk rá a képre. Nem fotózkodunk vele és nem kapargatjuk.

Egyébként meg megnézed ami tetszik, és nem nagyon nézed meg ami nem tetszik. Ha nagyon tetszik, vehetsz belőle posztert vagy képeslapot.