Ateisták, miért mondjátok ezt, és gondolkodtok így?

Te megtapasztaltad, örülj neki, nincs ezzel semmi baj, nyugodtan hihetsz abban amiben akarsz.

Viszont nekem miért kell elfogadnom bári állítását? te ezt mondod, a másik az, hogy Allah az igazi, a harmadik azt, hogy Krisna... És mindegyik hivatkozik az életére, a tapasztalataira. Miért a te igazságod az Igazság? Miért vonod kétségbe más megtapasztalását, hogy amikor a kedvenc fája a kertben majdnem kiszáradt, de ő a Földanya segítségéhez fohászkodott és rizst meg magvakat tett ki szent áldozatnak és utána a fácska életre kelt?

Miért nem adok egy esélyt? Miért ne adhatnék esélyt Allahnak, Buddhának, Krisnának, a Földanyának, a nagy Manitunak?

Ezt már több helyen leírtam: csodálom a hívőket, de én a magam részéről nem tudok átlépni azon korlátomon, hogy minden kétség nélkül higgyek egy olyan lény létezésében, akinek/aminek a létezését semmilyen módon nem tapasztaltam, és a józan ész, a természeti törvények is ellentmondanak ennek. Egyszerűen nem megy. És ehhez még olyan mesékből álló körítés is tartozik, mint a Biblia, tele teljességgel lehetetlen dolgokkal. Aztán ott van az ellentmondás: az általam ismert hívők többsége két dologban szentül hisz: Isten jóságos, mindentudó és mindenható, és a Biblia minden szava igaz. Na ez teljességgel kizárja egymást egyszerű logikai úton. Állítom, hogy többet olvastam életemben a Bibliát, többet foglalkoztam teológiai kérdésekkel, mint a hívők nagy többsége, és mindez csak egyre inkább erősítette azon meggyőződésemet, hogy Isten nem létezhet. Olyan egyszerű összeférhetetlenségek vannak ezekben a dolgokban, amelyeket az emberek többsége nem vesz, vagy inkább nem akar észrevenni. Nem tudok elmenni ezek mellett szó nélkül, nem tudok hinni olyan dologban, amelynek az ellenkezője a bizonyított számomra. Ismétlem, SZÁMOMRA, hiszen csak szubjektív bizonyítékok léteznek mindkét oldalról. Neked is megvan a magad bizonyítéka, mert te tapasztaltad, te hallottad, stb. Nekem is megvan a magamé, és bármikor megmagyarázom ezen tapasztalások hátterét - szerintem :)

És én személy szerint nem adok esélyt az alkoholnak, a drogoknak, sem semmi másnak, mert ettől nem jobb, csak rosszabb lesz. A vallás, az egyház sok jót tett az emberekkel az évszázadok folyamán, de legalább ugyanannyi rosszat is. Tiszteljük egymásban az embert, és értelmesen vitatkozzunk, ha ez nem megy, akkor inkább hagyjuk a fenébe. A kérdező is ezt szeretné, és én is erre hívnám fel ateista és istenhívő embertársaim figyelmét.

Továbbá egy idézet, nem pontos: "Az emberek az istenek legnagyobb részében nem hisznek. Az ateisták csupán eggyel továbbmennek."

Számomra épp annyira lehet igaz az ősi aztékok, egyiptomiak, görögök, skandinávok mitológiája, mint a keresztény egyházé vagy az iszlámé pl. :)

"Ha esélyt adtok (hiszen esélyt adtok) az alkoholnak, a drogoknak,"

Első vagyok, na ez most esett le. Minek adunk esélyt????? 40 vagyok, soha az életemben nem rúgtam be, még csak nem is dohányzom, nemhogy bármilyen drogot használnék, és még az esküvőm is tök unalmas volt, nem úgy mint egy ismerősé, akinek a szeretője ott ült tőlem nem messze amíg ő az oltárnál örök hűséget fogadott a templomban. Állítom ezerszer nyugisabb és tisztább életet élek mint egy átlag keresztény, még a gyerekeim is tisztelettudóbbak és fegyelmezettebbek mint az a két kis hittanos kölök, akikkel állandóan csak gondja van a tanárnak, és rajtam kéred számon Istent meg a hitet?????

Alapvető logikai különbség van a szerelem és isten léte között. A szerelem egy érzés/lelki állapot, nem egy önmagában is létező dolog, míg isten egy önmagában is létező dolog. A szerelmet az istenbe vetett hiteddel kellene összehasonlítanod, így megállja a helyét a hasonlat, az istenbe vetett hited ugyanúgy létezik, mint a szerelem.

Egy másik hasonlat, isten megtapasztalása és a fantom végtag jelenség. Az utóbbit megtapasztaló ember is egy (már) nem létező dolgot (elvesztett végtagot) érzékel valóságosnak. Azt tapasztalja, hogy ez létezik, a valóság azonban az, hogy mégsem. Az isten érzettel kapcsolatban viszont még az a bizonyító módszer sem létezik, hogy "lenézel a csonkra".

Kérdem én, miért mégis annyira biztos, hogy amit te "megtapasztaltál", de a tapasztalatod helyessége nem ellenőrizhető, attól még biztosan létezik?

Rengeteg vizsgálat volt már (kemikáliák, agyi területek stimulálása), ami istenélményt generált, tehát már az is biztos, hogy nem feltétlenül van szükség isten létezésére, hogy megtapasztald a jelenlétét.

"Engem életem során nem igazán érdekelt Isten szava. De olyan mélyre kerültem, és úgy megreccsentem, hogy azt gondoltam, 2 esélyem maradt csak. Az egyik a halál, a másik, hogy adok egy esélyt Istennek, hátha segít..." - egy örök dilemma számomra, hogy az emberek miért csak a szorongattatás által hajlandók Isten felé fordulni.

Feltételezem valamelyik keresztény tanban találtad meg a hited - amennyiben így van, akkor gyakorold az egyik legfőbb keresztény tanítást, a megbocsájtást. Fordítsd oda a másik orcádat is, ha kell, ne ítélj, ne legyen Benned harag az ateista iránt - ő is ember, ő is Isten teremtménye. Hagyd, had mondjanak bármit.

Elolvastam a hosszú írást, de nem derült belőle ki, hogy mit is kérdezel az ateistákról. Azt vártam, leírsz valamit, hogy ők hogyan gondolkodnak szerinted, s arra kérdezel rá. De ilyent nem találtam.

A szösszeneted viszont olyan, mintha egy Lorem Ipsum generátorral készült volna. Szokásos propagandaszöveg, amelyet bizonyos fajta könyveket propagáló hirdetésekben is találni.

Ha arra gondolsz, hogy akik nem hisznek semmiféle misztikus dologban, miért vélekednek így, rövid választ nem lehet adni. Racionalitás? Észérvek előnyben részesítése a képzelet világával szemben? Nem, hiszen teljesen iskolázatlan emberek között is van istentagadó, és korábban ateista tudós is vált már hívővé az idők múlásával.

Az én korosztályomnak azt tanították, hogy a világ megismerhető, a természet legyőzhető, s csak matéria létezik. Ma már magam úgy vélem, ebből semmi nem igaz. De nem lettem istenhívő sem.

A legegyszerűbb válasz talán - ízlések és pofonok.

Nekem így a jó, míg másnak úgy, megint másnak meg amúgy jó az Élet. Én ebben hiszek, míg más másban hisz. Az ateista azért ateista, mert nem tapasztalt semmi "földöntúli" élményt.

Ma már szinte mindent meg tudunk magyarázni és be tudunk bizonyítani racionális érvekkel és kísérletekkel, amelyeket meg nem tudunk bizonyítani, arra azt mondjuk sokszor, hogy "Isten műve", holott lehet, hogy csupán nem értjük a folyamatot.

Kardinális probléma - a gonosz, a bűn, az erőszak jelenléte a világban. Miért engedi? Mivel Őáltala létezik minden, tehát ezek is, miért engedi?

Ismered Jób könyvét? Azért az egy kissé, hogy is fogalmazzak.... ironikus sztori, nem? :)

Isten hagyja magát bepalizni a Sátán által, hogy a legnagyobb hívét kínozza... Ez mire volt jó?

És a kérkedés Isten részéről: "És láttad-e a szolgámat, Jóbot?"