Miért mondjátok, hogy Isten jó, szereti és óvja az embert?

Valoszinuleg jo, es turelmes, ha nem csapjta meg agyon azt a sok hulye embert, aki megkerdezi, mibol gondolod, hogy Isten jo, hiszen a xy helyen nem ugy irjak, es amugy is hagyja meghalni a csecsemoket is!

Na ezert mondjuk. Mert jobb es turelmesebb, mint peldaul en lennek. -_-!

Malak. 1,1–5. Jákóbot szerettem, Ézsaut mellőztem.

A könyv felirata szerint, amely egyébként az egész könyvre vonatkozik, a Malakiás által hirdetett prófécia, Jahve-ige, elsősorban fenyegetés, zömében ítélethirdetés Izráel ellen. Az Izráel név itt nem az országot, nem is a népet jelenti általában, hanem kifejezetten a szövetséges népet.

Az első szakaszban Jahve alapvető tényként állapítja meg szövetséges népével kapcsolatban: mindig csak szerettelek titeket. Ezzel szemben a szövetséges nép kérdésként veti fel: ugyan miben mutatkozik meg az, hogy mindig csak szerettél bennünket? Csodálkozás is, kétkedés is van ebben a kérdésben, ami azt mutatja, hogy a szövetséges nép nincs tisztában üdvtörténeti szerepével és Istennek a történetben véghezvitt cselekedeteivel. Közel volt még a babiloni fogság, az ország pusztulása, a szétszóratás, majd a visszatérés és az ország újjáépítésének sok nehéz kérdéssel járó folyamata. A mindennapi kérdéseket nem tudták összefüggésben nézni és helyesen értékelni.

A prófécia konkrét történeti tényekkel, mindenki által érthető módon szemlélteti Istennek a szövetségben nyújtott kegyelmes szeretetét. A két testvér: Ézsau és Jákób sorsát eleveníti fel a próféta. Korabeli emberi jogszokás szerint Ézsaut illette volna mind az atyái, mind az isteni áldás zöme, mint elsőszülöttet. Ennek ellenére Isten mégis Jákóbot emelte első helyre, őt tette a szövetséges nép atyjává: Izráellé, őt és utódait méltatta szeretetére, Ézsaut és utódait pedig következetesen mellőzte. A szokásos fordítások: Ézsaut gyűlöltem – erősen félreérthetők és félremagyarázhatók. Kétségtelen, hogy a héber száné’ szónak ilyen jelentésváltozata is van. Egyébként mint a szeretet ellentéte jelenti a nem szeretést, a hátrábbtételt azzal szemben, akit szeret valaki, a mellőzést. És itt ezt az utóbbi jelentést kell kiemelni és használni, mert ez a tényszerű, ez érzékelteti helyesen a prófétai mondanivalót.

A következőkben nyilvánvaló, hogy Isten következetesen mellőzte Ézsaut és utódait, akik a Holt-tengertől keletre, a Széir hegység táján, Edomban laktak. Az edomiták állandó feszültségben éltek a szövetséges néppel, Jeruzsálem pusztulásakor pedig az ellenséghez csatlakoztak és részt vettek a város és a templom lerombolásában is (Zsolt 137), majd Júda déli részét is elfoglalták egészen Hebronig. A próféta korában azonban már megpecsételődött sorsuk. Edomot az 5. század folyamán az arab nabateusok foglalták el és helyén saját országot alapítottak. Az edomiták még reménykedtek abban, hogy visszaszerzik országukat és újjáépítik, azonban a prófécia szerint mindez reménytelen kísérletnek bizonyul, mert maga Isten is elhatározta pusztulásukat. Menthetetlenül beteljesednek rajtuk a korábbi próféciák (Ez 25:12–14), de tanúi lesznek annak is, hogy Jahve neve nagynak bizonyul Izráel határain túl is. Így értheti meg a szövetséges nép azt a tényt, hogy őt valóban mindig csak szerette Isten, mert ha bűneiért elpusztította, fogságba szórta is őket, de vissza is vezérelte, helyreállította őket, Isten üdvtervének eszközei maradnak továbbra is. A Kr. u. első században Edomnak még a neve is eltűnt a történelemből.

Az ember az aki pusztít .Nem kell Istenre verni a balhét!!!!

Az emberi lét pedig arra való h visszaállítsd a szerető kapcsolatodat Istennel.

A földön sose lesz béke.Ez nem azért van ez a hely.

Hanem lehetőség a visszatérésre.Még azoknak is akik pusztítanak.De ha nem élnek vele az az Ő bajuk.

Te csak koncentrálj a szívedre és benne Istenre :-)

Szia!

Maga Jézus nevezi az Istent egyedül jónak, amikor a gazdag ifjú jó mesterként szólítja meg. Maga Jézus Krisztus áldozata bizonyítja az Isten szeretetét. Azt pedig senki nem állítja, hogy Isten minden embert megóv, de ez ellentétes is lenne a szabad akarattal. Az Isten azokat őrzi meg, akik ezt igénylik és elfogadják tőle.

Üdv. Péter

Jaj, ez jol hangzott.

Csak azt felejtetted el, hogy az ikrek egyike az atyja istenet kovette, a masik meg idegen isteneket, akiket a felesegeivel egyutt hozott be a csaladba.

Az egyik tovabb akarta vinni amit Isten megigert az atyjanak, a masik nagy ivben tett ra.

Szoval, mi a kerdes? Az hogy Isten kinyilatkoztatta, hogy nem banik egyforman azt ot szeretokkel, mint a ot megvetokkel?

Hat, csak azert mert isten, hagy ne rajongjon mar azokert, akik nem fogadjak el....

Ps: tudok am neked intezetis romagyereket szerezni, ha gyakorolni akarod a "Istennel is jobban szeretek" elmeletedet...

Kedves kérdező. :P

Egy dolgot azért jó lenne letisztázni. Isten = minden ami létezik...Isten tehát nem egy elkülönült valami a világtól...hanem egyben Ő maga is az. És ahogyan te is, a szervezetedben kialakult betegséget elsimítod különböző módokon, hogy az egység ne boruljon fel, vagyis ne amortizáld le magad...Isten persze nem tud amortizálódni...de kénytelen megtenni az óvintézkedéseket, hogy megtisztuljon a társadalom, vagyis új lapokkal indulhasson az ember. S mivel az ember nem pusztul el, csupán tapasztalja a halált, ezért nem beszélhetünk konkrét pusztításról...inkább csak "újraindításról" fizikai szinten, de nem "szellemi szinten".

Másrészt pedig Malakiás barátunk saját szemszögéből írja le az eseményeket...Egyszerűen annyit ír le, hogy a tiszteletlenségnek, aljasságnak, gyűlöletnek, egyszóval az önzésnek ez az ára...tudod Isten nem most jött le a falvédőről, és úgy alakította ki a helyzetet, hogy aki szemétkedik mással, vissza is kapja...és csak magának köszönheti, mert a rendszer ilyen(negatív/pozitív)...egyébként hogyan tartana bűnbánatot az ember, ha saját kárán nem tanulja meg mi a jó...egyértelmű, hogy aki rosszat tesz, vissza is kapja...mert ha nem kapná vissza, értelmetlenné válna a létezés maga...aminek lényege az egységben, vagyis az egymástól való "függésben" van. Isten, ami mellesleg az igazi önmagunk...mindegyikünkké...gyönyörű és könnyedén érthető tervet gondolt ki, hogy mindenki elérhesse a teljes tökéletesség állapotát...vagyis a mennyek országát. :)

ui.: Nem Isten gyűlöli az egyiket, hanem az egyik a tesók közül önző "állat", és bizony ennek az önzésnek ez a következménye...Ha nem lenne büntetés, nem változna senki soha, és értelmetlen lenne élni. Mellesleg ezt a büntetést saját magunknak köszönhetjük, a gonosz viselkedésünk miatt, mi magunk rójuk ki saját magunkra a negatív hozzáállásunkkal. ;)

üdv és sok sikert

25/F

LastOne.Left