Milyen lett a versem? 13/L

Az árny fogságában

Árnyba vészve, harcba lépve,

S kérni az árnyat láncra verve.

Csekély jutalom a bizalom,

Mikor dúdolhatom víg dalom?

Fülesbagoly figyel az ágról,

Ki el nem szabadul a láncról.

Nem veszi észre a halandót,

Ki hiába hallat hallhatót.

Csusszan s röppent zajongva,

Árnyak dúlnak az éjszaka.

Nyúlánk test és nyájas mozgás,

Kísértetiesen lágy a hangzás.

Remete hegyek visszhangja,

A kecses árnyat megszólja.

Fogva tartva csókos szája

Végmondatom elmondatja.

Sírva sírni, s könyörögni

De őt nem fogja meghatni.

Egy utolsót lökve rács ajtaján,

Leestem a földre kábán.

Végső nyögés, s önuralom,

Kínlódik a belső hangom.

Belépve az árny zajába,

Végcsapzottak halálába.

Falhoz hányva, zajba lépve,

S kérni az árnyat láncra verve.

Csekély jutalom a bizalom,

Nem dúdolhatom víg dalom.