Vannak itt olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy nem feltétlenül helyes, ha egy tanuló kettest kap a rajzára rajz órán? (bővebben lent)

Nálunk a tesitanárnak volt erre egy jó elve: egyest csak az kap, aki meg sem próbálja. Kettest az, aki rettentő béna, de legalább megpróbálja. És így tovább.

Szerintem ez elfogadható, hiszen nem csak a készségtárgyakhoz kell érzék. Én például a matekon és a fizikán kívül minden másból meglehetősen jó voltam, de azokból, ha megfeszültem, akkor se tudtam kettesnél jobb jegyet összeszedni. Szóval szerintem ez reális: aki legalább megpróbálja, az megérdemli a kettest, ha másra nem is, legalább az erőfeszítéseire.

Sajnos a rendszer nem tokeletes, de valami alapjan osztalyozni kell. Az elet sem mindig fair, nem hatrany szerintem ha a gyerek megtanulja hogy az igyekezet sajnos nem mindig eleg.

A kerdezo verzioja szerintem mukodeskeptelen, az hogy a tanar szerint ki mennyire igyekezett az egy eleg szubjektiv valami. Egy rajzon lehet latni hogy hasonlit a feladatra vagy nem, es ez alapjan lehet osztalyozni. Tegyuk fel Ti jok vagytok tortenelembol, es kulonosebb igyekezet es nehezseg nelkul megirjatok a temazarot. A logika szerint akkor nektek egyest kellene kapni, mert siman meg tudtatok csinalni? Aki meg egy evszamot nem talalt el annak meg otost, mert igyekezett? Ez igy eleg erdekes lenne:)

Ertem nyilvan azt is amit Ti mondtok, de szubjektiv szempontok alapjan nem lehet osztalyozni, csak teljesitmeny alapjan.

"Mi most vesszük ki hasonló okok miatt a gyereket az iskolából, magántanuló lesz. Majd én osztályozom tornából..."

Szerencsétlen gyerek...

Ez elég kettős dolog.

Az lenne az igazságos, ha az igyekezetet és a munkát osztályoznák.

De az az életszerű, ha az eredményt osztályozzák.

Mert ahogy írták már előttem: az iskolapadból kikerülve a szándék édeskevés lesz. Eredmény kell. Szóval az se feltétlen rossz, ha az embert nem "élesben" csapja arcon, hogy mi is az ábra.