Írnátok véleményt a regényem elejéről? 12/L
Két fajta ember létezik: aki jó író és aki azt hiszi magáról, hogy jó író. Én a második csoportba tartozom, így felvoltam háborodva, mikor a könyvkiadó visszautasította a kérelmemet, hogy adják ki az első regényemet. Mivel elég dühös voltam, hirtelen felindulásból elmentem egy író barátomhoz kikérni a véleményét. Odaadtam neki a kéziratot ő pedig bele-bele olvasott, végül így szólt:
- Ez elég jó Gabi, de….
Mivel jól ismertem az öreg Karcsi bácsit tudtam, hogyha azt mondja, hogy ,,de”, az nem jelenthet mást, mint, hogy hosszú szónoklatba kezd. Gyanúm be is igazolódott, így kényelmesen elhelyezkedtem a fotelbe és érdeklődve hallgattam barátom.
- …. Szóval a legnagyobb probléma az, hogy még nem tapasztaltál eleget az életben egy könyv megírásához. –fejezte be mondandóját.
- Szóval azt mondod, hogy tapaszaljak?- érdeklődtem.
- Pontosan. Ismerj meg új helyeket, embereket, ételeket.
- Azt hiszem értelek…- gondolkodtam.
- Akkor jó. Most, hogy ezt megbeszéltük, nem kérsz egy kis teát? –kérdezte mosolyogva és felállt a kanapéról.
- Nem köszönöm! Találkozom van egy régi barátommal. –feleltem és felvettem a kabátom.
- Ó, talán én is ismerem?
- Meglehet –morfondíroztam- egy volt osztálytársamról van szó. A neve Tomi.
- Csak nem Nyári Tamásról van szó?- kérdezte lelkesen.
- De igen, róla. Honnan ismered?
- A nővérét ismerem.
- Hát jó. Most indulnom kell. Majd látjuk egymást!- mondtam és kiléptem az ajtón.
Az őszi szél erősen fújt, leveleket és szemetet hordozott magával. Az égbolt felhős volt, a Nap egy-egy sugara alkalmakként kikandikált mögülük. Gyors léptekkel haladtam a sarkon lévő kávézó felé, miközben hajamat igazgattam. Már majdnem ott voltam, mikor valaki megérintette a vállam. Megfordultam és ijedten konstatáltam, hogy egy hajléktalan áll mögöttem.
- Kérem adjon egy kis pénzt ételre!- kérlelt rekedtesen hangon.
- Most nem érek rá!- válaszoltam mogorván és még gyorsabban mentem a kávézó felé.
- Hölgyem! Kérem!- folytatta a könyörgést és a vállamnál fogva visszarántott.
- Hagyjon békén!- kiáltottam rá és a fogadó felé futottam.
Viszont a férfi nem tágított és utánam futott. Végre elértem a célpontomhoz és gyorsan benyitottam.
- Segítség! Ez a férfi nem hagy békén!- szóltam hangosan az egyik dolgozónak. Ő pedig kiment az ajtón és elküldte a férfit.
Fáradtan sétáltam egy box felé, amiben egy magas, erős testalkatú, férfi ült. Barna haja a válláig ért, sötétzöld szemei engem figyeltek.
- Tomi! De örülök, hogy látlak!- örvendeztem.
- Én annál is jobban! De mondd csak, Te mindig bajba keveredsz?
- Ha a hajléktalanra gondolsz, akkor ez volt az első eset. –mosolyogtam.
Ezután hosszasan beszélgettünk, én érdeklődtem az iskolájáról, ő a könyvemről. Én panaszkodtam a kiadóról, ő panaszkodott a tanárokról. Én nevettem rajta, ő nevetett rajtam. Aztán, mikor újra komolyra fordult a beszélgetés, olyat mondtam, amin barátom igencsak meglepődött.
- Hogy Londonba költözöl?- kérdezte meglehetősen hangosan.
- Igen.
- Tényleg?
- Igen.
- Nem viccelsz?
- Nem.
- Mégis miért?- érdeklődött Tomi és beleivott a kávéjába.
- Tapasztalni. – válaszoltam higgadtan.
- Aha. Tulajdonképpen megértelek. Én is szívesen utazgatnék, tapasztalnék. Viszont nekem iskolába kell járnom.
- Nekem pedig, az új tudás, jól jönne az íráshoz.
Csevegtünk még a repülőkről, utazásokról és városokról, egészen míg be nem sötétedett. Akkor azonban felálltam és elköszöntem Tomitól, mert még volt egy fontos elintéznivalóm. Be kellett mennem a kórházba.
Itt a folytatás:
A kórházhoz érve elfogott a rémület, hogy a húgom állapota még súlyosabb lett. Rettegve gondoltam bele, hogy le kell venni a gépekről és örökre elengedni. Éppen a testvérem kórterme felé mentem, mikor találkoztam az orvosával, dr. Orosz Péterrel. Mikor észrevett barátságosan köszöntött, majd beszámolt a húgom, Anna állapotáról. A helyzet semmit se változott, Annát még mindig mesterséges kómában tartják. És, hogy miért is? Elmesélem.
Az eset fél éve történt, mikor a családommal egy étteremből jöttünk hazafelé. Apám elég sokat ivott, de mindenáron ő akart vezetni. Persze mi anyával próbáltuk lebeszélni, mert én átvállaltam volna a vezetést, de ő hajthatatlan volt. Persze ennek meg is lett a következménye: egy tragikus baleset. Apa nem vette észre a stop táblát és belehajtott az előttünk elhaladó autóba. Anyukám a helyszínen szörnyethalt, a húgom életveszélyes sérüléseket szenvedett. A másik autóban mindenki meghalt, köztük két gyerek.
Apám most börtönben van, három éve múlva engedik ki. Mondhatnám, hogy hiányzik, de akkor hazudnék, hiszen kinek hiányzik egy részeges hazudozó?! Ezeken a dolgokon gondolkodtam, mikor beértem a húgomhoz. Mosolyogva néztem szeplős arcát, hosszú szőke haját és smaragd szemeit. Egy kis széket húztam az ágya mellé és meséltem neki, mert reméltem, hogy hall. Utána csak csendben ültem mellette, fogtam a kezét és azon gondolkodtam, hogy mi lesz vele, ha Londonba megyek. Mivel a húgom még csak 13 éves , ezért az én 22 évemmel én vagyok a hivatalos gyámja. Tíz óra körül aztán hazaindultam. Az utcára kilépve eső illata csapott meg. A levegő hideg volt, ezért összehúztam magamon a kabátom és felvettem a fülmelegítőm és hazaindultam.
válasza:de akkor írd le, hogy mi az a többi hiba, amiért a "barát" "említett".
Na látod, ezért nem szeretek 12 évesek által írt részleteket vélemlnyezni: csak azt a váalszt fogadják el és köszönik meg, amikben dícsérik az írást. Ha valaki valamibe beleszól, hogy az neki nem tetszik, akkor csak lerendezik pár szóval, hogy az mit is gondol, hogy ilyeneket ír.
És most jöhet a lepontozás -_-
most tovább olvastam, de egyáltalán nem fogott meg. Ezzel nem azt mondom, hogy hagyj fel az írással, hanem, hogy olvass sokat és gyakorolj sokat. Olvass sok olyan könyvet, amiben leírják azokat a dolgokat, amiket az íróknak feltétlenül tudniuk kell. Utána tedd közzé az írásodat, hogy még több dícsérő szót kapj ;)
Nos, én is írogatok ezt-azt és néhány észrevételt leírnék neked.
Nem tudom, miről szólhat a (majdani) "regényed", hiszen mint írtad, ez az eleje. Sokat leszűrni belőle nem lehet, így a külcsínyről csupán annyit mondanék, hogy figyelj az írásjelek használatára - vesszőkre -, a névelőkre és a
szóközökre. A párbeszédek kidolgozottak, a stilisztika viszonylag egységes, de nekem kicsit lapos a tartalom és nem elég életszerű.
Kávézó vagy fogadó? Döntsd el, mert a kettő nem ugyanaz! Ha nem szeretnél szót ismételni, keress más szinonimát: kávéház, presszó...
Véleményem szerint a hajléktalanok nem futnak az emberek után.
"...Ez a férfi nem hagy békén!- szóltam hangosan az egyik dolgozónak. Ő pedig kiment az ajtón és elküldte a férfit."
Ez a jelenet tartalmát tekintve túl egyszerű.
Az "egyik dolgozó" a pincér? A szakács? A pultos?
Ő hogyan küldte el a férfit? Ujjal mutatott? Mondott is valamit?
Ha ez nem lényeges, ne is írd bele!
Ennyi elég lett volna:
"Beléptem a kávézóba és örültem, hogy a hajléktalan nem jött utánam."
"...sétáltam egy box felé, amiben egy magas, erős testalkatú, férfi ült."
Ő valóban egy tanuló? Diákra meglehetősen ritkán mondjuk, hogy nő vagy férfi. Ha felnőttkorú, azt érdemes jelezned.
Ha nem, én így írtam volna:
"Fáradtan sétáltam a box felé, ahol Tomi várt rám."
A folytatásról:
Tudom, hogy a képzeletedben játszódik az esemény, de élethelyzetet írsz le és nem valószínű, hogy a baleset így megtörténne. Részint azért, mert nem ülnél be a részeg apád vezette autóba, részint pedig meglehetősen száguldani kell, hogy egy utolért autóba csattanáskor, csaknem mindenki meghaljon.
De...
Ne hagyd abba az írást! Ne regényt írj, hanem több rövid történetet - apró novellákat -, más-más témában. És olvass sokat mellette! Menni fog...
Ez az írás egy tizenkét éves lánytól nem rossz...
D.J.W.
Ja, 09:46-os
Azért is felpontoztalak! ;)
válasza:Én azt javaslom, ne hagyd abba az írást. Van még mit fejlődnöd, stílusilag is kiforratlan vagy, érződik, a fiatalságod. Még nincs annyi élettapasztalatod, ezért nem tudod még érzelmekkel átfesteni a helyzeteket, a karaktereid pedig még kidolgozatlanok, egy kaptafák.
Kicsit olyan mintha szimpla beszámolót olvasnék, olyan száraz és nyers.
A kisebb novellák írása az valóban jó ötlet.
Azt mondják van aki tanulja az írást, van akinek nem kell...
Szerintem azért ha rádolgozol, fejleszted a kreativitásod, akkor ki tudja mik születhetnek belőle.
Vannak különböző kis "gyakorlatok" erre, ami egy egy területre megy rá; úgymint, karakterkidolgozás, dialógus, helyszín leírás, háttér kidolgozottsága stb.
Aztán lehet egy szuszra is regényt írni, vázlat és szerkezet nélkül, de én pl. belezavarodnék.
Ezért lehet neked azt se ártana előbb kidolgoznod, amire szintén vannak jó "minták", és arra felhúzni a történetet, és akkor már csak részeket kell külön külön megírnod, és egybe rakni.
Szóval még; tapasztalat, és írni, írni, írni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!