Egy verset írtam ide nektek. Kérlek véleményezzétek. Tartalmilag, formailag is. (? )

Sötét szobában ég egy gyertya lángja,

Álmatlan ember csak azt bámulja.

Nyugalomra ő sehol sem lel,

Itt az ő történetét mesélem el.

Gyenge lelkét elborította a félelem,

Emiatt önző lett és kegyetlen.

Környezetét felháborította,

S mikor rájött, meg is bánta.

Egyszer rálelt az igaz barátságra,

Úgy hitte teljesült minden álma.

De barátja rossz útra tévedt,

Ez vetett az egésznek véget.

Barátját vakították szép szavak,

Azt súgták, mindig ő az áldozat.

Aki mást mond, azt gyűlölni kell,

Aki közéjük áll, az a jó ember.

Főhősünk ekkor magába nézett.

Nem róhatja fel barátjának ezt a vétséget.

Nem teheti, mert ő is köztük tombolna,

Ha nem volna egy nagyon jó családja.

Tudta, ő maga is gyűlölettel teli.

Mivel tudná akkor barátját lebeszélni?

Neki is csak az a szerencséje,

Hogy a családja sokszor segítette.

Még mindig tele van félelemmel.

Emiatt néha önző az emberekkel.

Vajon mikor viszi az áradat őt is el?

Az életét mikor és hol szúrja el?

Emlékül hagy egy üzenetet:

Ismerd fel az igazi ellenséget.

A félelem a szép emlékek halála,

És megtanít a gonoszságra.

Álmatlan ember szorongásban él.

Csak a gyertya tudja mit remél.

Jó szándék sem segíthet rajta,

Ha nem győzi le ő maga.