Így kezdődik egy életutat leíró könyv. Te elolvasnád? (részlet)
Azt mondják, gyermekként még nem tudhatjuk, mi az igazi szerelem. Az egy olyan érzés – mondta édesanyám -, amit csak a felnőttek ismernek. Rejtély volt számomra és valami nagy dolognak képzeltem. Ugyanakkor nem értettem, miért törődnek vele ennyit. Megérteni nem akartam, hisz gondoltam még sok időm lesz, hogy ezen töprengjek. 5 éves fejjel eldöntöttem, hogy én nem leszek olyan, mint a többi felnőtt. Engem nem fog érdekelni a szerelem, akármi legyen is az.
Emlékszem, mennyit tervezgettem a jövőbeli énemet. Éppen ezért már akkor is azon járattam az agyam, hogy mi a jó, a rossz, s hogy milyen akarok lenni hosszú évek múlva, mikor már én is felnőttnek mondhatom magam. Mindenről határozott véleményem volt. Különb akartam lenni mindenkinél. Nem akartam, hogy minden általános emberi tulajdonság rám is igaz legyen. Így egymás után születtek életem nagy döntései, hogy miben milyen véleményen fogok maradni.
Szívesen emlékszem vissza azokra a napokra, évekre. Bár szerettem a világ nagy dolgairól elmélkedni, jó volt az is, mikor a barátaimmal lehettem. Kis csapatban játszottunk mindig, nem voltunk benne többen öt-hat főnél. Volt, hogy a homokozóban golyókat gyúrtunk vagy várat építettünk, de volt hogy lapátoltunk vagy ástunk. Volt, hogy a másik bandával voltunk elfoglalva. Minden tekintetben ellenségnek számítottak. Ők csak akkor szórakoztak jól, ha a kisebbeket bántották. Mi persze, mikor kellett mindig ott voltunk, hogy segítsünk a bajba jutottaknak. S még arra is emlékszem, mi volt azokon a délutánokon, mikor nem mentünk ki az udvarra. Ilyenkor a termünkben voltunk s fa kockákból építettünk tornyokat vagy garázst az autóinknak. De ezek közül egyik sem volt olyan jó elfoglaltság, mint mikor a legjobb barátommal fogtunk egy írólapot, s mivel írni nem tudtunk, csak egy szívecskét rajzoltunk annak közepére. Kiszíneztük pirosra, repülőt hajtottunk belőle, és odadobtuk a kiszemelt lánynak. (Az, hogy mindkettőnknek ugyanaz volt a szerelme, nem különösebben zavart minket.) A lány kedvesen mosolygott, de látszott rajta, hogy 2 csomag írólapból készített repülő sok volt már a számára. Mi meg csak izgatottan nevettünk ezen az egészen, de életem egy meghatározó élményét és érzését éltem át akkor. Istenem, de jó is volt!
válasza: válasza:Nekem tetszik,bár ettől függetlenül nem venném meg,és ezt nem bántásból mondom!
De egy átlag ember életéről szóló könyvet,amiben csupa olyan dolgok vannak,mint amik valószínűleg mindenkivel megtörténtek,szerintem nem sokan olvasnának el.
Önszórakoztatásra remek,már én is gondolkodtam egy ilyenen,mert eléggé színes egyéniség vagyok,szeretek írni,rajzolni,énekelni(még ha nem is tudok túl jól xD),régebben féltem egy csomó mindentől,játékoktól,horrorfilmektől,stb.,elképesztően fantáziadús gyerek voltam,és még most is az vagyok,rengeteg jó élményem van,családdal,barátokkal,gyakran vesztem össze másokkal,de mindig kibékültünk,voltak nagyon furcsa,bizarr,félelmetes,szinte már gyomorforgató álmaim,és történtek furcsa dolgok,amikre a mai napig nem tudok értelmes magyarázatot adni,unokatestvéreimmel is éltünk már át izgi dolgokat,mint,ahogy a szüleimmel is,és rengeteg régi szép emlékem van,és még sorolhatnám több héten át,de valószínűleg kevés embert érdekelne! :)
Úgyhogy szerintem inkább csak önszórakoztatásra írd,de Te tudod! :)
Sok sikert kívánok a részemről! :)
válasza:Én elolvasnám, mert kíváncsi vagyok, hova fut ki az egész. Lehet ebből nagyon érdekes regény is, de unalmas emlékkönyv is. Az írási stílusod tetszik, és az első rész igen ígéretes szerintem.
Az meg, hogy csak a híres emberek életét olvasnák el, hülyeség. Nyilván nem életrajzként reklámoznák, ha megjelenne, hanem regényként. Ma már a magyar szerzők tinis regényeit is kiadják (pl. a Szent Johanna Gimi stb. ... mondjuk pont nem olvastam, mert már nem az a korosztály vagyok), egyébként is, ma már az egész könyvpiacon is egyre több komolyabb young adult/késő tinédzser, gyakran nem ilyen csajok-pasik-barátság könyv jelenik meg.
Tudom, hogy ez majd utómunka lesz, de a helyesírásra majd figyelj oda sztem, főleg hogy gondolom, nincs pénzed lektorra, meg nem is tervezed még kiadatni... de rengeteg helyen hiányzik vessző, fakocka egyben van - jó, nem annyira súlyosak, de helyenként megnehezítik az olvasást.
válasza:Szia! Egy tinédzserkorú fiúhoz képest jól írsz, kellemes olvasni. Valóban egy fontos szempont, hogy mi olyat tartalmaz, ami érdekelheti az embereket. Ilyen egy harc egy betegséggel, és az esetleges tanulságok, leszűrt konzekvenciák, a tapasztalatok. Ez egyedivé teheti a történetet, híres ember vagy sem.
Függetlenül az itt kapott válaszoktól, mindenképpen érdemes megírnod, de nem kötelező tökéletesen időrendben haladnod. Az első fejezet szólhat a legfontosabb dologról, pl. a betegségről, ennek megélésének történetéről, aztán kiterjesztheted a leírást a kezdetekre is. Ebben a formában érthető, ha keveseket érdekelne. Az első fejezetet úgy és arról kell megírnod, ami miatt érdekelni kezdi az embereket a történeted, azokat akik beleolvasnak.
Nyugodtan kérd ki valamilyen tapasztaltabb szerkesztő tanácsát, keress ilyen ismeretséget, ugyanis még felnőtt írók sem mindig tudják megvalósítani ezt, illetve nem tudják, hogyan építsék fel úgy a művüket, hogy az már az első bekezdésekkel felkeltse az érdeklődést. Egy tinédzsertől pedig ezt végképp nem lehet elvárni, te sem várhatod el magadtól.
Íróként tanácsolom ezeket. Hajrá!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!