Ez hogy festene egy fantasy könyvsorozatban?

Ha valaki kíváncsi az alaptörténetre, írjon privátban!

"Teljesen kifordultam magamból. Abban a pillanatban nem is tudtam, mit csináljak a hirtelen felgyülemlett dühtől, ami éppen kitörni készült belőlem. A padomból felpattanva elkiabáltam magam:

-Még nem tudom, világos!?

A tanárnő és az osztályban jelenlévők mind döbbentem bámultak rám. Vivien lesütötte a szemét. Még sosem láttak ilyen dühösnek. Hajnali kapott észbe legelőször, és teljes nyugodtsággal válaszolt.

-Én nem azt mondom, hogy most azonnal. De lassan döntened kell. És ez elől nem tudsz elmenekülni, bármennyire is szeretnél.

-Ó, igen?- mondtam, gúnyos mosolyra húzva a szám. -Akkor ezt figyelje!

És kirontottam az osztályteremből. Nem érdekelt az osztály értetlen pillantása, a nyelvtan óra, de még csak a ténylegesen szemtelen kirohanásom sem. Minél előbb szabadulni akartam az egész gondolattól, de tudtam, nem már nem fog sokáig menni.

Lefutottam a lépcsőn, majd be a lánymosdóba.

Ott bezártam magam az egyik fülkébe,majd nekidőltem az ajtónak. Lehunytam a szemem, és teljesen átadtam magam „boszorkány” énemnek. Az agyamban minden átfutott: elszököm otthonról, a városból, de még talán az országból is. Nem jó, itt vannak a szüleim, őket nem hagyhatom itt. Nem teszem meg. Akkor az egész világ issza meg a levét. Megölöm magam. Ezt nem tehetem meg, már csak azért sem, „ami” vagyok.

Nem tudtam tisztán gondolkodni, teljesen elképesztő ötletek jutottak eszembe. Most mit csináljak? A tanáraimnak mégis igaza volt? Mégsem lehet mindent elpasszolni, hogy majd később eldöntsem, mit csináljak?

Éreztem, ahogy az arcomon lassan lefolynak az aggodalom, a kétségbeesés és a fájdalom könnyei. Idegesen letöröltem őket, de a helyükre mindig újak kerültek. Végül nem bírtam tovább, és elkezdtem zokogni. Keservesen.

Felültem a WC-kagylóra, és felhúztam a lábaim. Lehajtottam a fejem és csak sírtam. Már nem gondoltam semmire.

Csak akkor néztem fel újra, mikor a csengő megszólalt. Ezek szerint vége az órának."

Ui.: Nem baj, ha nem értitek, miről van szó, csak arra lennék kíváncsi, mit gondoltok a stílusomról. :)