Ez hogy festene egy fantasy könyvsorozatban?
Ha valaki kíváncsi az alaptörténetre, írjon privátban!
"Teljesen kifordultam magamból. Abban a pillanatban nem is tudtam, mit csináljak a hirtelen felgyülemlett dühtől, ami éppen kitörni készült belőlem. A padomból felpattanva elkiabáltam magam:
-Még nem tudom, világos!?
A tanárnő és az osztályban jelenlévők mind döbbentem bámultak rám. Vivien lesütötte a szemét. Még sosem láttak ilyen dühösnek. Hajnali kapott észbe legelőször, és teljes nyugodtsággal válaszolt.
-Én nem azt mondom, hogy most azonnal. De lassan döntened kell. És ez elől nem tudsz elmenekülni, bármennyire is szeretnél.
-Ó, igen?- mondtam, gúnyos mosolyra húzva a szám. -Akkor ezt figyelje!
És kirontottam az osztályteremből. Nem érdekelt az osztály értetlen pillantása, a nyelvtan óra, de még csak a ténylegesen szemtelen kirohanásom sem. Minél előbb szabadulni akartam az egész gondolattól, de tudtam, nem már nem fog sokáig menni.
Lefutottam a lépcsőn, majd be a lánymosdóba.
Ott bezártam magam az egyik fülkébe,majd nekidőltem az ajtónak. Lehunytam a szemem, és teljesen átadtam magam „boszorkány” énemnek. Az agyamban minden átfutott: elszököm otthonról, a városból, de még talán az országból is. Nem jó, itt vannak a szüleim, őket nem hagyhatom itt. Nem teszem meg. Akkor az egész világ issza meg a levét. Megölöm magam. Ezt nem tehetem meg, már csak azért sem, „ami” vagyok.
Nem tudtam tisztán gondolkodni, teljesen elképesztő ötletek jutottak eszembe. Most mit csináljak? A tanáraimnak mégis igaza volt? Mégsem lehet mindent elpasszolni, hogy majd később eldöntsem, mit csináljak?
Éreztem, ahogy az arcomon lassan lefolynak az aggodalom, a kétségbeesés és a fájdalom könnyei. Idegesen letöröltem őket, de a helyükre mindig újak kerültek. Végül nem bírtam tovább, és elkezdtem zokogni. Keservesen.
Felültem a WC-kagylóra, és felhúztam a lábaim. Lehajtottam a fejem és csak sírtam. Már nem gondoltam semmire.
Csak akkor néztem fel újra, mikor a csengő megszólalt. Ezek szerint vége az órának."
Ui.: Nem baj, ha nem értitek, miről van szó, csak arra lennék kíváncsi, mit gondoltok a stílusomról. :)
Ez nekem is tetszik! Én is finnyás vagyok, és eleve úgy álltam hozzá, hogy na már megint egy...
Mert elég sok "hogy tetszik" sztorit olvastam már itt, és mind borzalmas unalmas, tőmondatos, szóismétléses stb. valami volt.
De ez marha jó!
húú nekem ez nagyon tetszik.
szépen, és érthetően fogalmazol, és nagyon érdekelne a történet is.
az is bejön, hogy magyar neveket használsz, nem pedig külföldieket, mint egyes írók mostanában.
Szerintem írd továbbb :)
Állati király nekem nagyon tetszik :)
Alapsztori engem is érdekelne
Nagyon tetszik mind a stílusod,mind az eddigi írásod! :)
Az alapsztori engem is érdekelne!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!