Írtam egy verset, mondtok róla véleményt?

A szélkakas búcsúja

Magas toronytetőn áll magában

Nyikorogva fordul és szemlél

a világot nézi nagy bátran,

vas arcára a könny kicsordul

A rúdja rozsdás és csorba már

még talán egy fordulatot bír,

és örökre a mélybe zuhan

a végtelen, sötét magányba

A kakas nem fél a végtől

bátran tekint ki a világba,

utolsó alkalma adtán szétnéz

mit is hagy itt valójában…

Kelet felé vidám tavaszt lát

hideg szellővel, de meleg reményekkel

lágyan ringatózó szirmokkal

s kedves, tündöklő szeretettel.

Délről a forró nyár jön

a boldog, de bolond nyár

vele a vad szerelmek és vágyak

a csalóka, zöld lombok alatt

A nyarat az ősz váltja

nyugat felől közeleg

útjába senki sem áll

és ő mindent bekebelez.

A lehulló levelekkel elhull az élet

a kacajból bú, a szerelemből csalódás lesz

a siker kudarccá, az öröm bánattá válik,

s mi elvesztjük mindazt, mi igazán számít

A következő irány még ennél is szörnyűbb

a fagyos tél az, a legsötétebb felhő

Északi szíve jégből és árnyból tevődik,

mögötte a halál pedig feketén fénylik…

Ember embert öl, vért ont a földre,

Gyermeteg kacajt bomba végez be,

Az ártatlant bünteti, a bűnöst élteti

e némber világ saját magát mérgezi.

A kakas végez, nem akar többet,

látja már, mily csalóka az élet

Csak hiteget, átver és ámít

neki sose, semmi-se számít

Utoljára nézett körbe, a rúd eltörik,

a kakas lassan a homályba veszik

Így ér hát véget? Ennyi az élet?

Ezek után vajon, ki ment meg minket?...