Írtam egy verset, mondtok róla véleményt?
A szélkakas búcsúja
Magas toronytetőn áll magában
Nyikorogva fordul és szemlél
a világot nézi nagy bátran,
vas arcára a könny kicsordul
A rúdja rozsdás és csorba már
még talán egy fordulatot bír,
és örökre a mélybe zuhan
a végtelen, sötét magányba
A kakas nem fél a végtől
bátran tekint ki a világba,
utolsó alkalma adtán szétnéz
mit is hagy itt valójában…
Kelet felé vidám tavaszt lát
hideg szellővel, de meleg reményekkel
lágyan ringatózó szirmokkal
s kedves, tündöklő szeretettel.
Délről a forró nyár jön
a boldog, de bolond nyár
vele a vad szerelmek és vágyak
a csalóka, zöld lombok alatt
A nyarat az ősz váltja
nyugat felől közeleg
útjába senki sem áll
és ő mindent bekebelez.
A lehulló levelekkel elhull az élet
a kacajból bú, a szerelemből csalódás lesz
a siker kudarccá, az öröm bánattá válik,
s mi elvesztjük mindazt, mi igazán számít
A következő irány még ennél is szörnyűbb
a fagyos tél az, a legsötétebb felhő
Északi szíve jégből és árnyból tevődik,
mögötte a halál pedig feketén fénylik…
Ember embert öl, vért ont a földre,
Gyermeteg kacajt bomba végez be,
Az ártatlant bünteti, a bűnöst élteti
e némber világ saját magát mérgezi.
A kakas végez, nem akar többet,
látja már, mily csalóka az élet
Csak hiteget, átver és ámít
neki sose, semmi-se számít
Utoljára nézett körbe, a rúd eltörik,
a kakas lassan a homályba veszik
Így ér hát véget? Ennyi az élet?
Ezek után vajon, ki ment meg minket?...
válasza: válasza:kár, hogy nem tudni, miről szól ez a "vers"... mert arról, amiről szól(hatna), nem szól. mert egyik gondolati síkot megcáfolja a másik; konkrétan a vers lezárásának semmi köze a vers egészéhez - ez pedig természetesen rossz pont.
másrészt ez egy úgy-csinál-mintha vers: úgy csinál, mintha lenne egyéni hangja és gondolata; de valójában nincs. végtelenül sztereotíp, közhelyparádés képkezdemények sorjáznak végestelen végig, s ebben semmi eredeti nincsen! és a közhely mivoltból fakad: ezt már százszor, ezerszer megírták. sokkal jobban is - hasonlóan sz*rul is.
az előző véleménymondó késztetést érzett, hogy felvágja az ereit, de valószínűleg csak azért, mert annyira hosszú, unalmas és rossz a "versed".
pont.
válasza:Nekem is az a bajom, hogy a versnek az a definíciója, hogy van benne ritmus. Ez az ami megkülönbözteti a prózától. Ez inkább sorokra szedett próza, mint vers.
Ami meg a rímeket illeti. Mit ne mondjak? Próbálkoztál. Próbálkoztál, de ezek a rímek eléggé gyengék. Haloványok. Siralmasak.
A vers nem dinamikus, nehezemre esett elolvasni. És ez nem az én hibám. De semmi nincs, ami lekösse benne a figyelmemet.
Aztán a mondanivalója nem egészen világos. Egy jó verset meg lehet fejteni, egy rosszba meg lehet kitalálni vmi mondandót, hogy azért mégiscsak. Nekem nem nagyon jött át, amit mondani szerettél volna, pedig érzem, hogy valamit akartál volna, de mégsem.
Aztán nem értem a pozitív és negatív között semmi kapcsolódás, mintha két külön vers lenne, és a felénél megszakadna. Ami azért elég furcsa.
Szóval szerintem bőven van mit fejlődni.
válasza:Köszönöm mindenki hozzászólását
(azért szeretek ide írni, mert itt mindenki a tényleges véleményét írja le, nem befolyásolja semmi egyéb)
Am a versől annyit: amikor verset írok, mindig odafigyelek a szótagszámra, a rímekre, a szavak témához való kapcsolatára, a rendre és az esztétikára stb.
Azonban ezt most direkt írtam úgy, hogy a pillanatnyi hangulatom és érzéseim nyersen megjelenjenek benne, háttérbe szorítva minden egyéb költői eszközt, amikre alapból figyelni kéne. Afféle 'szabadvers'.
válasza:Jó tanács: ne akarj négy soros képeke zárni olyat, ami nem oda való. Van a versnek egy képe, ami szigorú szabályszerűségre enged következtetni, azt várja az ember, hogy a sorokban is rend lesz. Ha választasz egy képet, akkor a versben ahhoz kell alkalmazkodnod (drága imádott magyartanárom építő kritikái nyomán). Ha viszont te alkotod a képet, azt teszel vele, amit akarsz. Adj neki olyan formát, ami tükrözi a gondolataid, sokat javíthat rajta.
Második voltam.
nem a versre, arra már megírtam (én voltam a harmadik hozzászóló), hanem a kommentekre: emberek! nem az a vers ismérve, hogy rímel, meg jól látható, táncolható, énekelhető ritmusa van!!! rímelhet, táncritmusa lehet; de NEM KELL, hogy legyen neki!!!
az én kifogásom nem ez volt.
hanem az egyéni hang, a tollat/kalviatúrát fogó, alkotó ember személyisége, annak hiánya!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!