Itt van egy verscsíra. Árasszatok el a gondolataitokkal, mind tartalmilag, mind verstanilag. Légyszíves?
Itt van egy versszak. Már hónapok óta nem tudok tovább jutni ennél a négy sornál. Megírni én fogom, de hátha tudtok mondani valamit, bármit, ami ráébreszt a következő lépésre.
"Istenem, én nagyon szeretlek,
szívemmel hozlak mindenhova.
Lépteim mégsem Feléd visznek,
mert nem büntettél engem soha."
előre is köszönöm
W.A. (Isten kegyelméből való ember)
#19-20
Köszönöm a kérdést. Ez egy apa-fiú viszony lényegében, legalább is annak kéne lennie, mivel apám külön élt, így Istenre tudtam csak felnézni. Namármost, mit várunk egy apától? Azt, hogy megtanítson mindenre. Végső soron: élni. Anyám mindig is szelíd volt, puhány lettem, belekényelmesedtem a szokásaimba. Istennek az lett volna a feladata, hogy mivel feltételeztem (persze még most is hiszem) hogy létezik, megbüntet, élni tanít, mutatja a helyes utat. De mindig csak szeretett, távolról. Sosem büntet. Ezért távolodom tőle.
válasza:Őszinte válasz, köszönet érte! Már jobban értem. Nincs ugyan költői vénám, de hívőként és emberként tudok hozzászólni.
Akkor ez a vers az apa(Atya) keresésed történetébe enged bepillantást.
Szép gondolat lenne, ha esetleg eljutnál oda és kibontanád, hogy keresésed közepette megbékélsz apáddal is.
#23
Valóban nagyon szép lenne <3
válasza:Mert nem büntettél
Eltávolodám Tőled
A pofon hangja
Még ha fájna is
Téged szeretlek bután
De lépteim óvatosak
Because you weren't
Punished me
I Moved Away From You
The Sound of a Slap
Even If It Hurt me
I Love You Stupidity
But My Steps Are Careful
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!