Akik nem hisztek a halál utáni létben, ha vagytok, mondjátok, hogyan képzelitek el az elmúlást? Hogyan fogadjátok el, hogy a lelketek és gondolataitok egyik pillanatról a másikra megszűnnek létezni?

Üdv!

Pont úgy, ahogy a gyertyaláng kialszik, volt, nincs. Halálunk után nem létezni pont olyan, mint ahogy születésünk előtt sem léteztünk. A lélekben, mint vallási hókusz-pókuszban nem hiszek, a gondolataim pedig az agyam termékei, amiket nem lehet az agyamtól szétválasztani, ez pedig meg fog semmisülni, tehát a gondolataim is.

"Tehát materialista vagy?"

Nem feltétlenül. Jehova tanúi sem hisznek benne, hogy bármilyen részünk túléli a test halálát, pedig ők nem materialisták. Én nekik elhittem, hogy még a Biblia sem tanítja ezt, pedig még ők is úgy gondolják, vagy vannak dolgok az anyagi világon túl (Isten országa, angyalok, stb...) Náluk Isten végső büntetése a megsemmisülés, nem pedig az, hogy az örökkévalóságig kínoznak a pokolban. Egyáltalán mi értelme lenne a halálnak, ha valójában meg se halsz? Minek tartogatna tovább Isten, ha meg is semmisíthet? Szerinted igazságos büntetés a véges életedben elkövetett bűnök miatt örökké szenvedni?

Amúgy igen, ha címkézni kellene magam, inkább közelebb állok a materializmushoz, mint a spiritualizmushoz.

"És ez nem rossz érzés, megszűnni?"

Milyen érzés volt, amikor MÉG nem léteztél? Megszűnni is pont olyan. A halottak nem éreznek semmit.

"Ennek fényében nem tűnik fel értelmetlennek az egész élet?"

Nem, csak a határidő rövidebb.

"És ha ezt vallod, akkor hogyan éled az életed: ,,bármit megtehetek ,hiszen semminek semmi értelme, kihasználok minden élvezetet, mocskosat és szépet, amit megad ez a világ" vagy inkább ,, ha már a megszülettem, csináljak valami értelmeset is az eljövendő nemzedék számára, a jót építsem nekik" gondolat alapján?"

Ugyanúgy vagyok összerakva, mint a hívők, engem is ugyanaz motivál és inspirál, mint a hívőket, és ugyanazon társadalmon belül ugyanazok a normák kötnek engem is, mint a hívőket. Nem kell előfeltételezni, hogy elvetemült állat vagyok, csak mert nem hiszek az emberek humbugjainak olyan dolgokról, amikről nekik maguknak sincs tapasztalatuk.

Először is a lélek csak egy jól hangzó, mögöttes, tényszerű jelentés nélküli, jól hangzó, többnyire mesékkel leírt fogalom. A gondolatok is csak apró elektromos impulzusok a neuronok között.

Attól pedig, hogy valaki hisz a halál utáni életben, még nem lesz élet a halál után.

Olyan lesz az egész, mint ami születésünk előtt volt.

#3, nem hiszel az emberek humbugjaiban, amikről nekik sincsen tapasztalatuk -írod.

Tőlem szabadon azt hihetsz, illetve nem hihetsz, amit csak akarsz, de az, hogy nagyon sok vallásos embernek pl ne volna kvázi tapasztalata, ami a hitét megalapozza -még ha nyilvánvalóan ezen tapasztalatok mindíg szubjektívek (mint ahogyan a te egész valóságérzékelésed is az tkp)- az nem igaz. Korrektebb volna szerintem ha nem így fogalmaznád meg a véleményedet szerintem. Szerintem bizonyosan csak egyetlen egy dologról tudsz ilyeténformán nyilatkozni -ha tényszerű szeretnél maradni-, hogy neked nincs afféle tapasztalatod...

Hát igen sokan leragadnak egy primitív gondolaton és nincs tovább.De ha tovább látna, akkor megértené az ember létét.

Sok kérdés megválaszolatlan de a hitetlenek mindent tudnak ...

"Elnézést kérek, rosszul fogalmaztam. Nem előítélettel fordulok hozzád, csak gondoltam ha az ember nem hisz az örök életben, nyilván máshogy kezeli az életet"

Kedves kérdező! Bocsi, hogy másnak adott válaszod alapján válaszolok, de fontosnak tartanám megjegyezni, hogy az "örök életben" való bibliai hit, nem egyenlő a lélek halhatatlanságában való hittel. A Biblia világosan és tisztán tanítja az "örök élet" reménységét, ez így igaz. De ezt nem a lélek halhatatlanság alapján indokolja, még ilyen kifejezés sincs a Szentírásban. Sehol sem találod meg együtt azt a két fogalmat, hogy "lélek" (héber 'nephes' és a görög 'pszükhé') és "halhatatlanság", mert nincs olyan. A lélek halandó, mert a Biblia szerint a "lélek" te vagy saját magad, vagy az 'életed'. Az állatokra ugyanez vonatkozik.

Tehát a Biblia nem a lélek halhatatlanságával magyarázza az 'örök élet' alapját, hanem a feltámadással, mely az eredeti ó héberben "újra felállást" jelent, avagy a teljes ember újrateremtését Isten emlékezetéből.

De akad egy kis probléma kedves kérdező azzal, hogy nem fogadod el a pokol(tűz) tanát, hiszen a halhatatlan lélekben való hit elkerülhetetlenül megköveteli, hogy a gonoszokat "örök gyötrelemre" kárhoztassák, mindegy hogy szó szerinti tűzként, vagy éppen újabban "állapotként" képzelik is el.

E kis kitérő után köszönöm meg Ozmium42-nek a korrekt és pozitív válaszát Jehova Tanúival kapcsolatban. Mindkettőtöknek írom a következőket, mely a kiírt kérdéssel kapcsolatos.

Milliók vannak, akik semmilyen vallást nem gyakorolnak, és semmiféle istenben sem hisznek. Ők az ateisták. Ismét mások, az agnosztikusok úgy hiszik, hogy Isten ismeretlen, és valószínűleg megismerhetetlen. Ez azonban nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy ők elvek vagy etikai alapok nélküli emberek, mint ahogy azok sem feltétlenül rendelkeznek ezekkel, akik valamilyen hithez tartozónak vallják magukat. Ámde ha valaki úgy fogja fel a vallást, mint „bizonyos elvekhez való ragaszkodást; szigorú hűséget vagy lojalitást; lelkiismeretességet; kegyes jóindulatot vagy ragaszkodást”, akkor valamilyen módon a legtöbb ember vallásos, még az ateisták és az agnosztikusok is (The Shorter Oxford English Dictionary).