Akik nem hisztek a halál utáni létben, ha vagytok, mondjátok, hogyan képzelitek el az elmúlást? Hogyan fogadjátok el, hogy a lelketek és gondolataitok egyik pillanatról a másikra megszűnnek létezni?

A halottak állapotát világossá teszi a Prédikátor 9:7, 12, ahol ezt olvassuk: a halottak semmit nem tudnak . . . semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincsen a koporsóban (Károli, 1899). A halál ezek szerint a nemlét állapota. A zsoltáríró azt mondta, hogy amikor valaki meghal, visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei (Zsoltárok 146:4). A halottak tehát öntudatlanok, tétlenek.

Amikor Isten kimondta az ítéletet Ádám felett, így szólt: por vagy te s ismét porrá leszesz (1Mózes 3:19). Mielőtt Isten megformálta őt a föld porából, és életet adott neki, Ádám nem létezett. Amikor meghalt, újból ilyen állapotba került. Büntetése a halál volt nem pedig az, hogy egy másik birodalomba kerül. Mi történt akkor a lelkével? Mivel a lélek szó a Bibliában sokszor egyszerűen egy személyre utal, amikor azt mondjuk, hogy Ádám meghalt, valójában azt mondjuk, hogy az Ádám nevű lélek halt meg. Ez talán furcsán hangzik egy olyan személynek, aki a lélek halhatatlanságában hisz. A Biblia viszont kijelenti: a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni! (Ezékiel 18:4). A 3Mózes 21:1 (NW) beszél egy elhunyt lélekről (holttestről, Katolikus fordítás). A nazireusoknak pedig azt mondták a 4Mózes 6:6 szerint, hogy ne közelítsenek megholtnak testéhez (meg-holt lélekhez, Kom)

Az igaz keresztényiség Jézus Krisztussal kezdődött el.Ő inkább a test feltámadásában hitt a zsidó gondolkodásmód szerint, nem pedig a lélek halhatatlanságában [a görög] platóni gondolkodásmód szerint. A lélek halhatatlansága . . . pogány filozófiai dogma. Ennek fényében láthatjuk, miért intette óva Pál apostol az első századi keresztényeket a filozófiától és üres csalástól, amely emberi hagyományok, a világ elemi tanításai és nem a Krisztus szerint való (Kolossé 2:8, NW).

Úgy fogadom el hogy próbálok minél hasznosabb életet élni. Persze, nem szeretnék "elmúlni" de pont ez motivál sok mindenre. Ha nem teszek semmit egész végig, egyszer csak késő lesz.

Ha teszek valamit az emberiségért vagy akár csak az ismerőseimért, nem volt hiábavaló az életem, és emlékezni fognak rám. Én meghalok, de nem szűnök meg teljesen, hiszen megmarad mindaz amit tettem, az emlékem fent marad.