Itt van egy verscsíra. Árasszatok el a gondolataitokkal, mind tartalmilag, mind verstanilag. Légyszíves?
Itt van egy versszak. Már hónapok óta nem tudok tovább jutni ennél a négy sornál. Megírni én fogom, de hátha tudtok mondani valamit, bármit, ami ráébreszt a következő lépésre.
"Istenem, én nagyon szeretlek,
szívemmel hozlak mindenhova.
Lépteim mégsem Feléd visznek,
mert nem büntettél engem soha."
előre is köszönöm
W.A. (Isten kegyelméből való ember)
#13
Nagyon köszönöm a kérdést. Az alapprobléma az, hogy Isten mennyi csodát mutatott nekem. Megajándékozott mindennel, pl a tudáséhséggel, ami ebben központi elem lenne. És ez a tudáséhség, még ha Isten irányába is van, elfajulhat, amikor már egyre többet és többet akarunk tudni, és a hit könnyen háttérbe szorul, mert azt hisszük, szükségünk van még több és több tudásra. Pedig mindez nem ér semmit, a hit nélkül fabatkát sem. Na és arról szólna a vers, hogy Isten etetett ezzel az éhséggel és nem szabott határt, és azt kérném tőle a végén, hogy TANÍTS, HADD KEGYEK ÚJRA OSTOBA. Ostoba, mint a gyermekek. Mivel Jézus is azt mondja, hogy ha olyan KICSIK vagytok, mint ez a gyermek, csak úgy juttok be a mennybe. És azt vizsgáltam, hogy mit jelent evilági viszonylatban a KICSI. És arra jutottam, hogy a gyermekek azért kicsik, mert OSTOBÁK. Nincs tapasztalatuk, keveset tudnak, el tudnak csodálkozni és könnyen hinn dolgokban. Röviden ennyi :)
Atyám add karomba" a kicsi gyermeket
érezzem szenvtelenül h mi is lehetek
vegyészmérnök a diplomám ésmégis:"lyukas" a fejem
a lágyam már rég benőtt azóta más a fejezet
tudáscentrikus képsorok mi kavarog előttem
ó a tudást az "Asszony csípte le"-most mégis hozzá ereszkedek
felfújt voltam-de "lapos"-irgalommentes arrog(á)os
Tegy velem mit akarsz hisz tudod tenyereden "eszek"
a kéjt a napba fordítottad most tegyed ezt Velem vissza
hogy a tudás trónosuljon a fejemben s ne legyek lusta
a Hold ragyog mint Múzsa s nem állandó a tusa-és élvezem
az alkony ahogy hasamra mutat-álom elől kapom el kezem
hisz látod szendergett gyermeked-Kelts föl trónolj felettem
hisz a Tudás:nem telít meg!vakarom fülem hú még mennyire
(hideg)hülye-Tégy velem Uram(Istenem)amit akarsz
hisz már úgyis elk.úrtam idelent Mindent(kit)
.......
Nem rímel, csak egy ötletelő skicc, még alakítani kell... Én nem direkt módon fogalmaznám meg, hanem valamilyen hasonlattal, metaforikus képpel.
Kíváncsi gyermek áll az erdő szélén,
nézi a kavargó zöld vadont,
járná a sűrű zöld lombok világát,
hogy értse a természet nyers szavát.
Évek telnek el, felnő a gyermek,
patakból iszik és lombok közt száll.
De visszatalál-e a napos tisztásra,
ha nyomait az avar takarja már.
...
Kedves versíró!
Köszönöm az inspirációt. De hadd legyen egy értetlenkedő kérdésem.
Hogyan következik abból, hogy "mert nem büntettél engem soha", az előző gondolat: "lépteim mégsem Feléd visznek"?
Nem kellene egyre inkább Isten felé vonzódnod ezáltal? Nem tudom pontosan, mit akarsz kifejezni.
#19, Igen, ezen én is elgondolkodtam. Esetleg így:
Lépteim mégsem Feléd visznek,
bár nem büntettél engem soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!