Milyen életfelfogással rendelkeznek a művészlelkek?

Igen,a szabadság nagyon fontos.

Én csak magamról tudok myilatkozni.

Bipoláris vagyok,ikrek csillagjegyű, ha felpörgött állapotomban vagyok festek,rajzolok és általában ezek színesek,ha depresszív szakaszt élek írok,többnyire prózákat, és ilyenkor ha rajzolok csak szénceruzával és elvontabbakat szinek nélkül. Ha jól vagyok akkor a túlpörgés levezetése késztet alkotásra ,ha rosszul akkor a túllendülés utáni vágy.Ez egész kicsi korom óta így van.

Ha jobb passzban vagyok abszolút társaság középpontja vagyok de ha rosszban akkor le se szarok senkit.

A közösségbe látszatilag illeszkedtem be egy olyan szakma által ami emberközeli de mégis alkothatok közben.

Ezen kívül irritálnak az emberek ,inkább állatokkal veszem körbe magam.

Nagyon kevés barátom van ők is művészek és velük is ritkán találkozom és ez nekünk így jó.

Amikor pl a várostól besokallok ugy kb 4 havonta egyedül elvonulok egy világvégi kis faluba pihenni (idegileg)

Nagyon érzékeny vagyok minden ingerre és néha úgy érzem felrobban az idegrendszerem. Ezt a barátaim is érezték már.

Mit gondolok magamról?

Röviden? Nem szeretnék magammal élni.

Szeretnék gyereket de nem lesz, mert az én egyik szülőm is művészlélek ,bipoláris is és én ezt nem szeretném tovább örökíteni. Összességében jó embernek tartom magam de nem kéne ilyen rokon vagy társ.

A hulladék kicsit erős kifejezés.

Lehet hulladékként környezettudatosabban élek és többet teszek másokért mint te mégha én introvertáltabb vagyok is. Alkoholt se iszok ,drogot se fogyasztok.

Tudnék én mutatni neked hulladékot a nem művész világból is.

Benkő meg elmebeteg volt nem művész.

Ha szeretnél, szívesen válaszolok neked privátban.

27N

"Isten örök Csodabogarai"

......

Igazából ez változó. Az előző válaszolóval, hogy sokszor emberileg hulladékok, félig igaz. Nagyon sok művész, pont abból meríti a művészi fogalmazását, vagy ábrázolását, hogy esetleg nem érti az adott érzelmet és ezt próbálja ábrázolni.

Én zenével foglalkozom. Én emberileg elég furcsa vagyok, olyan téren, hogy nem igazán tudnak megbántani, felcseszni, mert nem igazán kötődöm senkihez. Valamiért nem tudok megszeretni úgy komolyabban másokat, hogy mélyebb barátaim legyenek.

Viszont valahogy mégis sokkal jobban észreveszem és értem az érzelmeket, mint azt a legtöbb ember teszi. A koromnál is jóval érettebb vagyok, legalábbis a legtöbb embertől ezt kapom, miután megismert. Nagyon szeretek magamban lenni és egyszerűen órákon keresztül gondolkodni, ilyenkor pattannak ki a dolgok a fejemből. Naaaagyon szétszort vagyok és szörnyen a minőségre megyek, nem gyorsaságra. Legalábbis a zenében.

De igazából, ugyan olyan vagyok és vagyunk, mint e legtöbb ember. Csak van egy adott gondolkodásunk, ami ugyan olyan tulajdonság, mint amikor van egy ember akinek érzéke van egy adott dologhoz.

Remélem, valami ilyesmire gondoltál, de ha van kérdésed, akkor írj nyugottan, mert ez egy elég tág dolog, amihez jó lenne tudni hogy pontosan mire vagy kiváncsi.