Mit kezdek így a nyáron? Unalom és a tehetetlenség -sokadjára

Pontosan ugyanez a problémám.

Bár nekem a félévem most ért véget, így annyira nem jelentkezett még a probléma, de mindig szokott, most is fog..

Kapcsolatokat egyébként az interneten találhatsz. Persze ezek közelse olyanok, mint egy személyes kapcsolat, de a teljes magánynál jobb mindenképpen.

Ja és amúgy én is egyfolytaban fsz emberekkel találkoztam láncolatban, volt olyan, hogy édesanyámnak akartam parfümöt venni, és a drogériásnő éppen trécselt, megzavartam egy kérdéssel, erre ordítva elkezdett üldözni a plázán keresztül, minden ok nélkül:D

Szerintem ilyen dolgok azért történnek, hogy erősödjünk és túllépjünk rajtuk.

Ha ezt vesszük már rég begubózhattam volna.

tegnap 23:18-as vok:

Ez tök szánalmas így! Tudom, h nyersen mondom, lehet utálni, de akkor is! És erről részben te magad tehetsz!

Félre ne értsetek, én is így voltam sokszor!

Miért nem írsz/írtok rá valamelyik barátodra? Nem haltok bele, és nehogy azt higgyétek h mind nagyon elfoglaltak és 1 percig sem unatkoznak.

Pont ez az,hogy csak álmodozol, élni meg semmi.(Én is álmodozom, de én teszek is értük,amiatt amit szeretnék)

Az a baj, hogy nem vagy hajlandó tenni érte SEMMIT, nem akarsz ismerkedni, a régi barátaiddal is van kifogásod...,

de akkor nem kell sírni emiatt, hogy nincs senki.

Lehet változtatni, nem tudom, mire vársz. Nem más fogja megváltani az életedet, amíg meg te nem teszel semmit, addig meg a többi nyarad is sz*r lesz!

Az élet választás. Lehet találni programot, lehet találni embereket.

Így nem fog menni, ha itt sajnálkozunk a gép előtt a 4 fal között, emberekkel nem merek/akarok találkozni, de mégis jó lenne lógni valakikkel.Az életed te alakítod.

Nekem sikerült! :) Felvettem a kapcsolatot, egy sráccal, akivel nagyon jóban voltunk 13-4 éves koromban! Ahogy középiskolába kerültünk, már nem nagyon beszéltünk, illetve olyannyira megsértett a baráti társaságával együtt, hogy nem is tartottam rá igényt. Úgy egy fél éve írtam neki egy e-mailt, felvett msn-re, és azóta szinte a legjobb barátom, mindenben számíthatok rá! Félre kell tenni a sérelmeket, nem szabad magányosan élni, csak azért, mert egyszer valaki hülye volt...

Amúgy az én nyaram sem ígérkezik idén sokkal jobbnak! Tavaly és azelőtt is voltam önkéntes táborokban külföldön, ezek mindig megalapozták a nyár hangulatát, előtte és utána sem unatkoztam soha... Vagy izgatottan készültem, vagy izgatottan meséltem az élményeimről. Idén azt hittem erre nem lesz lehetőségem, már tudom, hogy lett volna, de most már nem merek belevágni, hátha csak pénzkidobás lenne! El szerettem volna menni au pair-nek a nyárra, de már azon is későn kezdtem el gondolkodni, így ez sem valószínű hogy összejön! A C tervem, hogy megyek Felsőzsolcára önkéntesnek! Szállást, teljes ellátást kap a csapat egy hétre, csak hát ugye "dolgozni" kell...

Amúgy, mi páran megyünk sátorozni ide a város szélére, nem egy beképzelt banda, amúgy is kb 3-4 vevő van csak rá, azok sem tudom mikor fognak ráérni, de ha van kedved leutazgatni idáig (Bács-Kiskun), ám gyere! Mivel majdnem vadkemping jelleg (nem tilos, rengeteg fiatal jár ki erre a helyre sátorozni, senkit sem zavar, nem büntetik), ezért nincs zuhanyzó, csak a folyó, néhány tojtoj-t telepítettek ki, aztán ennyi! Banzáj, pia, főzés, strandolás 2-3 napig, aztán mindenki megy a dolgára!

Persze, hogy sikerül...

Mint láthatod igenis fel lehet venni a kapcsolatot.

Nehéz iwiwen v facebookon ráírni egyik régebbi barátodra h mi van vele, rég láttad???

Nekem egy ált.iskolai barátnőm , akit már 1 éve nem láttam kb, előtte meg középsuli 2. osztálya óta már elkülönödtünk valahogy, de most nemrég rám írt. Sőt, főleg nyár felé ír rám, közbe szinte nem is találkozunk, csak ha összefutunk, de itt lakik közelbe.

Persze kifogás lehet, meg lehet engem utálni, de ha belegondolsz, rájössz h igazam van. És igen, sajnálkozol, mert neked sem tetszik a helyzet, de képtelen vagy bármit is tenni.

Amint írtam, én is voltam így, sok nyáron keresztül... Úgyhogy még csak azt sem mondhatod, h én könnyen beszélek neked.

Ahol én lakom, csak 1 barátom lakik, a többi más helyen. De azért néha-néha így mind összefutunk.

Én csak rá akartalak világítani, h nem csak te unatkozol, és hogy írj rá valakire. Te azt hiszed nehéz, pedig nem. Ha megpróbálnád mit veszítenél?

Na mindegy 19/L voltam a "kioktató"

Kedves előző válaszoló, nehéz úgy elrángatni embereket bárhová is, hogy ők nem akarják. Te aztán megtehetsz bármit, és tapasztalatból beszélek, a lusta disznókkal nem lehet mit kezdeni. Hogy hányszor jártam már így... A régebbi legjobb barátnőm bepasizott, és onnantól kezdve SEMMIT nem lehetett vele csinálni. Miután szakítottak, se lett sokkal jobb a helyzet, mert akkor meg azon fáradozott, hogy egy másik pasit találjon. És hidd el, hogy egy rég nem látott, majdnem vadidegen embert nem lehet csak úgy felhívni, hogy "te figy gyere már le velem sörözni". A másik barátnőm, akivel még régebben jóban voltam, gépfüggő lett. Halál komoly. Nem képes elszakadni a számítógéptől, pedig most internete sincs. Barátkozni könnyű, megtartani a barátot már nehezebb. Én is bákivel elbeszélgetek, de azért ahhoz, hogy együtt kimenjünk a strandra, kicsit több kell. És kettőn múlik a dolog... Egyáltalán nem egyszerű.

Képzeljétek, akinél Németországban voltam cserediákként, az jobban érdeklődik irántam, mint az, aki elméletileg a legjobb barátnőm. A német csaj most jön Magyarországra nyaralni, megbeszéltük, hogy találkozunk. Pár napig jó lesz. És utána...?

Arra gondoltam, hogy elmegyek valami nyelvtanfolyamra, azt már egyébként is régóta tervezem. Hátha ott megismerkedem valakivel. Az ECDL vizsgám sincs még meg. Szurkoljatok...