Vajon normális ez a lány? Bővebben lent!
Nos arról van szó, hogy tavaly szeptemberbe kezdtem az egyetemet és megismerkedtem egy lánnyal akivel egyből jóba lettünk.Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy ez csak amolyan sulis barátság vagyis a suliba jól elvagyunk de a sulin kívül nemigen találkozunk és ez nem az én hibám.
A lány most 20 éves és borzalmas miket csinál, ha elkezdődik a vizsgaidőszak őt még vasvillával se lehetne kikergetni a otthonról. Számtalanszor elhívtam fagyizni, moziba, sétálni, péntek estére bulizni ő mindig azt, hogy most nem megy mert TANUL...még egy fél órára se jön el velem sehova mert folyamatosan a könyveit bújja.De a szorgalmi időszakban is ugyanez a helyzet...:S
Múltkor (és most nem viccelek) elő kellett vennem egy naptárt amikor egy esti bulit szerveztünk le mert neki az anyjáéktól, a buli előtt egy hónappal kell engedélyt kérnie máskülönben nem engedik el...
Folyamatosan pályázatokat ír (Nők lapjába meg az Eldorádóba is csinált múltkor rajzokat), és magol...
már az agyamra megy.Múltkor kettest kapott közgazdaságtanból, azt tudni kell, hogy nálunk iszonyatosan szigorú a kgt tanár, és azt mondta nekem erre ez a lány, hogy most csalódást okozott a szüleinek és magának és ezért mély depresszióba esett...
Én is szoktam tanulni de azért élvezem is az életet, nem lehet állandóan a szobába kuksolni hisz most vagyunk fiatalok most kell élni...vagy én látom rosszul a dolgokat???
Amúgy összesen 2 barátja van a testvére és az albérlőtársa...
Normális az ilyen?
nem normális,de én is ismerek rengeteg ilyet...
aztán majd 40 évesen jön rá,hogy nem a tanulásnak meg a munkának kellene élni,nincs senkije,és már hiába csinál bármit,nem fog tudni változni...
valahogy rá kéne venni, hogy menjen el pszichlógushoz. szerintem amellett, hogy biztos tényleg tanul, ez kifogás is neki, hogy ne kelljen sehova mennie. én nem voltam ilyen mániákus tanuló, meg úgyis szerencsére gyorsan megjegyeztem mindent, de kifogásokat mindig találtam. most 32 éves vagyok, jó munkával, biztos egzisztenciával, de egyedül vagyok, van 2 nagyon jó barátom meg pár ismerősöm, továbbra sem szeretek eljárkálni sehova, ez az évek során csak rosszabb lett. ezt csak azért mondtam el, mert addig kéne segíteni, amíg nem késő, tényleg nehéz ebből kijönni, esetleg szociális fóbia is lehet.
persze a másik, hogy tényleg a tanulás a mániája, de ez sem normális így, a megfelelési és teljesítési kényszer hatalmas nyomás, kevesen bírják ép elmével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!