Mondanátok jó életcélokat?

Muszáj reagálnom a kommentjeidre, mert átérzem a helyzeted. Nem említetted, mekkora városban/községben élsz, velem egy kisvárosban történt meg. Nem találtam a helyem, mi mást tudtam volna csinálni, mint tanultam? Szívtam magamba a tudást minden formában, és iszonyatosan élveztem.

Viszont meghöztam egy döntést, és érettségi után a távoli egyetem lehetőségeit kihasználva új életet kezdtem. Mikor belevágtam, csak a tudás motivált, hogy minél többet megtanuljak a szakmáról, amiről tudtam, hogy egész életemben csinálni akarom.

Azonban a diploma nem egy sétagalopp főleg, ha megélhetési gondokkal küzd egy tizennyolc éves gyerek, egyedül van a világban, adósság már van a nyakán, és fogalma sincs, miből, hogyan fizeti majd.

Egyedül vágtam neki, de ahogy telt az idő, emberek kerültek mellém, akikkel osztoztunk egymás gondjaiban, akikkel hajnali háromkor is hívhattuk egymást, ha baj van. Baj persze volt rengeteg, és nem kicsi.

A célt, amit kitűztem magam elé, nem adtam fel, összeszedem lassan magam anyagilag is, hogy befejezhessem az egyetemet, miközben már a szakmámban dolgozok, és imádom, amit csinálok. A mindig kirekesztett strébernek bélyegzett diáknak mire észbe kapott, élete lett, méghozzá olyan, amit élvezhet, ugyanis a barátai tettek róla, hogy kimozduljon a tankönyvei mögül. Először persze rémült kisegérként csöppent be a társaságba, és ő lepődött meg a legjobban, mikor feltalálta magát, és azt hallotta vissza: hol volt eddig?

Ha egyszer te is megtapasztalod ezt, hidd el, ki fogod használni minden egyes percét, és nem jut eszedbe többé, hogy az életet nem kell élvezni. Mert kell, ha van rá lehetőséged, és hidd el, lesz is.

Mindezzel csak azt akarom elmondani, hogy nincs egy fix életcél, mert az ember céljai változnak, ahogy az ember maga is. Persze jó dolog, ha magad elé tűzöl célokat, amiért közdesz, de közben ne felejtsd el megélni a pillanatot.

Mélyen egyetértek az előttem szólóval. Ezért pontosítanom kell a korábbiakat. Továbbra is azt mondom, a tudomány nem életcél, hanem eszköz. Csakhogy az ember életének fázisai vannak. A te korodban a tudomány nemcsak helyes, de rendkívül praktikus életcél. Kemény dolog tanulni, kitartást követel, néha lemondást. Csakhogy ezek később tulajdonsággá válnak, természetesek és nem fájdalmasak lesznek, és ez az a pont, mikor elkezded élvezni is. Mert nincs jobb érzés, mikor megtapasztalod, a korábban rettegett helyzetekben feltalálod magad, átlátod a körülményeket, van ötleted a reagálásra. Aki nem elég okos, ettől szenved szinte minden pillanatban. De még azt sem tudja, mitől érzi rosszul magát. Az öntudatot, a magabiztosságot a tudomány ismerete hozza. Szinte mindegy, melyiké. Mert gondolkodni tanít meg.

Műveld tehát a tudományt, tekintsd fontosnak, érdekeljen minden. De közben vedd figyelembe, minden megtanult dolog abban segít, hogy magabiztos légy, képes legyél eligazodni, ezáltal sikereid legyenek. Majdnem mindegy, hogy tudományos fokozatokban, szakcikkekben, vagy egyszerűen csak egy munkahelyi közösségben. De ettől esznek a boltban, az utcán, a kocsmában és mindenütt. Ettől lesz pénzed is. És akkor megérted, hogy a tudomány adta a magabiztosságot, az pedig az élethez szükséges egyéb feltételeket, ezáltal sikereid lesznek, ettől pedig elégedett leszel.

Ehhez kívánok sok sikert!