Miért nincs meg a TISZTELET a mai világban? Mit gondoltok erről?
Már régóta tapasztalom, hogy az emberek nem tisztelnek senkit és semmit, de már egyre jobban zavar.
Nagyon sokszor úgy érzem, hogy körülöttem senki nem becsületes, csak én vagyok az. Tudom, hogy ez nem igaz de valahogy ritkán találkozok olyan emberrel aki legalább annyira megbízható, mint én.
Pedig mindig adok nekik esélyt, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét, de nem élnek vele.
Most nem a "szokásosra" gondolok, hogy a fiatalok nem tisztelik az időseket, ennél többről van szó.
20 éves vagyok, de én is csak pár éve értettem ezt meg, azelőtt engem sem igazán érdekeltek az idősek tanácsai. (Persze úgy gondolom azért érdemes azok közül is szelektálni, mert vannak nagy ostobaságok is. Mindegy.)
Felnőtt emberekre gondolok. Senki nem tisztel senkit.
Pl. az alkalmazottak sem tisztelik a főnököt. Az emberek lenézik egymást.
Az is nagyon zavar, hogy a legtöbb ember alábecsüli a másikat.
Alap dolognak tartom, hogy nem alázok meg senkit sem és ha lehetőségem van rá idegeneknek is segítek mert rossz embernek érezném magam, ha nem tenném. Kötelességemnek érzem.
Nem szeretek már emberek közé menni, mert mindenki tiszteletlen és meggondolatlan vagy bunkó. Elszomorít amikor látom mi folyik a városban.
Szörnyűek az emberek. Ma is rámtámadt egy kisebbségi illető amikor sétáltam, kisebb verekedés lett a dologból. Már vége volt, amikor előkapott egy kést.
Elvettem tőle, de csak nem akart lenyugodni, az arcához szorítottam aztán eldobtam. Gondoltam észreveszi magát és feladja, de nem tette.
Nem értem... nem elég neki, hogy simán leszúrhattam volna, de nem tettem? Hálás lehetne érte erre még megint nekem jött. Arra tudok gondolni, hogy buta ember.
De valahogy ez a jelenség meg van az élet többi részében is. A legtöbb ember ilyen. Nem tudnak kinyögni egy köszönöm-öt, nem tudnak elnézést kérni, irigyek.
Én is elég büszke vagyok, de akkor is tudok elnézést kérni vagy bocsánatot, ha én hibáztam.
Sőt képes vagyok olyan kollégám sikerét/eredményeit is elismerni akivel rossz viszonyban vagyunk.
Furcsa nekem, hogy másokból ez ennyire hiányzik.
Ti mit gondoltok erről? Ti is észrevettétek, hogy manapság a tisztelet szinte már teljesen eltűnt?
Még lenne egy kis kiegészítő kérdésem...
Tudnátok valami tanácsot adni, hogy mihez kezdjek? Vagy aki hasonlóan érez mit tesz? Úgy értem, nehezen viselem, hogy ilyenek az emberek és ez kínoz.
Sok időt töltök kutyákkal, állatokkal illetve próbálok olyan emberekkel ismerkedni, akik hozzám hasonlóak. De nem is tudom... valahogy sokszor nincs hová visszavonulnom. Nincs ötletetek milyen hobbi vagy milyen tevékenység segítene nekem ezt könnyebben viselni?
A válaszokat előre is köszönöm, és elnézést, hogy sok lett a leírás.
Annyit tennék még hozzá, hogy sajnos a szüleim sem a tisztességükről híresek... Valamennyire próbálom megérteni, nyilván tisztességből már nem lehet megélni, de ez nekem akkor is elfogadhatatlan.
Néha nagyon nehéznek érzem folytatni... Szerintetek sikerülhet így is, hogy a hozzám legközelebb állók velem ennyire ellentétesek?
Néha bánt, hogy nem számíthatok rájuk, nem bízhatok bennük mert különbözünk.
Találóbb lett volna ha úgy írom, az bánt, hogy szüleimre nem nézhetek fel, nem tekinthetem őket példaképemnek mert nem jó emberek.
(Apám rengetegszer megvert, amikor ivott anyám pedig hazudozik és nem megbízható.)
válasza:Valószínüleg azért, mert fogyasztói társadalomban élünk, ezért a médiának az üzenete nagyjából ez:
"Legyél önző, sikeres, népszerű és gazdag, a lehető legkisebb erőfeszítéssel a lehető leggyorsabban, bármi áron! Ha kell taposs el mindent és mindenkit, hogy elérd a saját céljaid. Csak te számítasz, és senki más, csak a pillanatnyi örömök, a kéj, az élvezetek, minden más értéktelen. Ne adj a maradandó értékekre, ne legyenek elveid, ne legyen erkölcsöd, mert ezek csak megfosztanak sok felszínes élvezettől. Emelt önmagad minden felé, legyen az egód az istened!"
Körülbelül ez a helyzet. Az emberek önzőek, gonoszak, aljasak, irigyek tudnak lenni.
A helyzet ismerős, pár ötlet:
-keresztények, ezt valaki előbb-utóbb úgyis ki fogja itt fejteni
-olyan sportok, ahol nem a versengés a cél, hanem csak az élmény, pl extrém sportok, szerintem akik ilyen sportokat űznek többnyire normálisak
-ugorj le vidékre, ott talán az emberek még tisztelik egymást
-előbb utóbb kivívod a tiszteletet az ismerőseid körében azzal, hogy te tiszteled őket
-önkéntes munkákban, segítő szolgálatokban akik önkéntesként dolgoznak, többnyire normális emberek vannak
válasza:Ez így megválaszolhatatlan, vagy legalábbis nagyon bonyolult és hosszúra nyúlik vissza az oka, hogy miért nincs annyi tisztelet amennyi szerinted lennie kellene, de:
"Tudnátok valami tanácsot adni, hogy mihez kezdjek?" Te is sejted szerintem hogy az egyetlen amit tehetsz, és legnagyobb eredménnyel járna az az hogy telibe sz'rod az egészet, nem foglalkozol vele. Mindenki önző, így vagyunk összerakva, első a saját dolgunk, aztán ha jókedvünk van, általában beleférhet egy kis tisztelet, meg ilyesmi. Ez így működik, hiába szörnyülködünk rajta, nem fog változni. Vagy megszokjuk vagy...megszopjuk:) Ne pazarold a kedvességed idegen emberekre(mármint ha útbaigazítást kérnek meg ilyesmi ne utasítsd el, csak ha bunkó veled valaki te is légy az vele ha jól esik). Ha megismersz hozzád hasonló embereket az jó mert új barátaid lesznek, de a többi ember még mindig zavarni fog ha nem sajátítod el a teljes figyelmen kívül hagyás képességét:)
Egyetértek, valóban ez az üzenet.
Csak érthetetlen számomra, hogy a sok birka ember mind bedől neki.
Köszönöm,de a keresztényeket inkább hagynám :)
Nem akarok álszent lenni, szerintem én nem illenék már bele. Emellett Istenben sem feltétlenül hiszek és nem akarok ennek a részese lenni.
Vidéken élek... ezt jobban nem is részletezném innentől.
Engem eléggé tisztelnek a körülöttem lévők, vagyis az esetek nagyrészében sikerült ezt elérnem. Azzal az egésszel van bajom, ami a világban folyik, az emberek között.
A sportot és az önkéntes munkát meg fogom próbálni.
Próbáltam nem foglalkozni, nem törődni a helyzettel de nem ment.
Nem érzem, hogy pazarolnám a kedvességem ha velem nem megfelelően bánnak akkor én is azt adom, amit érdemelnek.
Na és szerinted hogyan sajátítsam ezt el? :))
Köszönöm az eddigi válaszokat.
válasza: válasza:'Na és szerinted hogyan sajátítsam ezt el? :))'
törődj más dolgokkal, ne járjon a fejedben h xy ember tiszteletlen, ha mégis egy eset kapcsán elkezdene megfordulni a fejedben egy ilyen mondat, gyorsan skippeld. ha eleget 'gyakorolsz' egyszer eléred ezt a szintet:D és már úgy fogsz vissza gondolni magadra, hogy hú régen mennyire elegem volt ebből...
válasza:A tiszteletet és bizalmat el kell nyerni, azt nem osztogatja csak úgy az ember. A cigányos történet egyáltalán nem illik ide, nem tudom miért írtad. A bűnözés az a Rendőrség kategória.
Abban egyetértek, hogy pl a többségben az alap udvariasság sincsen jelen, nem köszön, ha belép egy helyiségbe ahol idegen emberek vannak. Ez tény.
De az is tény, hogy sokszor azért udvariatlanok az emberek, mert magasabb rangúnak érzik magukat a másiknál, és derogál nekik köszönni a másiknak.
Szóval ebből a szempontból igazad van, azzal viszont nem értek egyet, hogy valakit feltétlen tiszteljünk, miközben még rá sem szolgált.
Egy biztos: azok, akik lenézik a többieket, flegmák, bunkók, sokkal nagyobb hátrányban is vannak. Az emberek nem szeretik a bunkókat, visszahúzódókat, nem bíznak bennük. Aki mindig jókedvű, közvetlen, sokat mosolyog és mindenkivel megtalálja a közös hangot, az az élet minden területén sikeresebb lesz. Tehát ne aggódj a bunkók miatt és ne fordulj be, azzal magadnak teszel rosszat.
Ha pedig megtámadnak, akkor azt jelentsd a rendőrségen, hogy mással ne fordulhasson elő, például azzal, aki nem tudja ilyen jól megvédeni magát.
válasza:A figyelmen kívül hagyás helyett inkább tudomásulvétel: ez történik, és ezt tudom tenni ill. nincs mit tenni. Utóbbi esetben nyilvánvaló, hogy se haragudni, se falat fejelgetni, se utcakővel kézilabdázni nem érdemes miatta. Elkerül vagy idomul ilyenkor az ember, függően attól, mennyire akar vagy kénytelen kitolni magával. Azért ez könnyebb, mint próbálni figyelmen kívül hagyni valami bántónak tűnőt a maga feldolgozatlanságában.
Nem köszönés: változó. Van, hogy tényleg mereng valaki mint egy öreg prof. Van, hogy úgy dönt, nem zargatja a ténykedőket az egyébként igen céltalan üdvözléssel. Ilyenkor könnyen lehet, hogy olyannak nem köszön, aki inkább mégis elvárná, és mocskos illetlen módon szóvá teszi minél többeknek, hogy X milyen tahó, elfelejt köszönni rendszeresen. Persze ha valaki vissza nem köszön, az más tészta, bár épp düböröghet a szél is a fülébe annyira, hogy a kényszeredett nyivákolásod nem elég neki az odanézésre, vagy ha bámul téged, még lehet neki őrülten gyenge a látása, vagy lehet ő is professzor fokozatban épp. Megharagudni valakire ilyesmi miatt (főleg mikor millió kis kuncogásra ad okot nap mint nap) eléggé szembemegy a legrövidebb illemkönyvvel: ne trollkodj! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!