Mit gondoltok az alábbi mondatról: "A tisztelet a félelemből vagy a csodálatból ered"?

Egy nagy királynak mondták: "Érd el, hogy az emberek szeressenek és féljenek, de ha mindkettő nem megy, akkor inkább féljenek...

Persze ha nem egy középkori király az ember, akkor a példamutatás...

Szerintem ez a mondas egyoldalu.

Azt tetelezi fel, hogy ket ember kozul csak az egyik donti el a masik ember iranta taplalt erzeset. Ha olyan vagyok, hogy felni kell tolem, akkor a masik tisztel. Es ha olyan vagyok, aki csodalatra vagyok erdemes, akkor is tisztelnek. Vagyis azt, hogy tiszteljenek, ugy tudom elerni, hogy vagy felelmet keltek, vagy csodalatot.

Szerintem ez messzemenoen nem igaz. En ismerek tobb embert, aki csodalatot erdemel, mert tiszta, es rengeteget tudast meg melegseget kepes is es akar is adni a kornyezetenek. Es ismerek olyan embert (nevezzuk M-nek), aki az egyik jo embert egyaltalan nem tiszteli, hanem kineveti es kihasznalja. (A jo ember okos is, tudja ezt, de nem erdekli.)

A masik jo ember (orokles kovetkezteben) nagyon gazdag, es hatalommal jaro allasa van. (De ismetlem, nagyon-nagyon rendes ember). Nos az elobb emlitett M-nek a nyelve log a nagy tisztelettol, mikor ezt a hatalommal rendelkezot meglatja.

@18:11

Ennek az állításnak a cáfolata szerintem az lenne, ha olyan embert tisztelnének, akit se nem csodálnak, se nem félnek tőle. Az ártalmatlan és egyszerű embereket a társadalom zöme valóban nem tiszteli. Éppen ezért is van az, hogy aki a képességeivel nem tud kitűnni, az sokszor agresszióval próbálkozik.