Hogy lehet, hogy ma már nem hiszünk?

"Egymástól teljesen különálló népcsoportok, akik sosem találkoztak egymással, tehát nem is tudhatták, hogy lehet hinni valamiben mégis kivétel nélkül volt istenük, amiben hihettek. És ez a Föld egészére igaz. Mégis, hogy alakult ez így?"

Az ember mindig is a saját tudatlanságát helyettesítette az istenekkel. Nem tudták miért villámlik néha az ég, kitalálták hogy ez az istenek haragja. Nem tudták, hogyan jöttek létre a bolygók és csillagok, kitalálták az isteni teremtést. És így tovább.

Persze ilyen téren ma már funkcióját vesztette az istenek fogalma, hiszen lassan mindenről kiderül, hogyan működik, és hogy nem kell hozzá semmilyen isteni beavatkozás.

Manapság egy isten, a hit inkább a szebb jövő reményét nyújtja az embereknek. Cselekedj így meg úgy, és akkor ha most szívás is az életed, a halál után a mennyországban vagy egy újjászületésben majd jó lesz neked.

Illetve ami még létjogosultságot ad a vallásoknak, hogy olyan filozófiai kérdésekre, mint kik vagyunk, mi a célja annak hogy itt vagyunk, stb, kész válaszokkal szolgál. Ezek pedig olyan kérdések amik ha nem is kivétel nélkül mindenkit, de azért elég sok embert foglalkoztattak már a történelem folyamán, és foglalkoztatnak még ma is. És hát nyilván megnyugtatóbb a tudat, hogy van valami mindenek felett álló entitás, aki törődik velem, akinek célja van azzal hogy engem megalkotott, minthogy egy öntudatra ébredt faj egy teljesen jelentéktelen egyede vagyok egy apró kis bolygón, ami a hatalmas univerzumhoz képest annyi sincs, mint egy porszem a Földhöz képest.

Mert az un. felvilágosodott világ talált maganak isten pótszert. Az evolúciót, a tudományt amely kihagyja Istent.

És inkább önmagát leminősíti a majom szintjére (mondván a majomtól származunk) minthogy Istennek "keljen" engedelmeskednie.

Így én sokkal okosabbnak tartok egy egyszerű törzset akik hisznek Istenben (mégha nem is ismerik a teljes igazságot) és harmóniában élnek a természettel is.

"Mert az un. felvilágosodott világ talált maganak isten pótszert. Az evolúciót, a tudományt amely kihagyja Istent."

Kedves Követ62!

Az állításod már alapból is hibás, hogy akár az evolúció, akár a tudomány kihagyná Istent, tekintve hogy a keresztények nagy része számára az Istenbe vetett hitük és az evolúcióról szóló tudományos ismeretek tökéletesen megférnek egymás mellett.

Másrészről a dolog fordítva működött. A természet működését érintő kérdésekben éppen a vallás volt a pótlék, amivel az emberek megpróbáltak válaszokat alkotni olyan kérdésekre, amelyeket akkoriban még nem voltak képesek tudományos igénnyel vizsgálni és megérteni. Lásd, a villámokat Zeusz hajigálja, a tengerek szilajsága Poszeidón kedvétől függ, stb.

"Én arra gondolok, hogy a tudomány már nagyon sok mindent megmagyaráz, így az emberek már inkább a szemüknek hisznek."

Kedves Kérdező!

Sajnos sok emberbe belenevelték, hogy a tudomány és a hit ellentétes egymással. Ezt kizárólag a teremtés vs. evolúció miatt verik bele az ember fejébe a materialisták.

Az igazság az, hogy a tudomány a fizikai világ MŰKÖDÉSÉNEK leírásával, nem pedig a KELETKEZÉSÉVEL és annak ALKOTÓJÁVAL foglalkozik. Igaz, hibásan belekeverik a tudományba a törzsfejlődés nevű eredetfilozófiát, a materialisták hitvilágát, ami nem természettudomány, hanem egy vallás, mivel tudományosan nem bizonyított, a hit körébe tartozó, sosem látott dologról van szó.

A hit a szellemi, metafizikai dolgokkal foglalkozik, ahová a természettudomány(os) módszertan nem képes betenni a lábát és nem is akarja.

Tehát a tudomány a fizikai világ leírásával foglalkozik, a hit pedig a metafizikai dolgokkal, melyeket közvetlenül nem lehet érzékelni, csak a szellemi részünkkel tudjuk felfogni ezeket (logika, következtetés, filozófia, gondolkodás: ez mind szellemi tevékenység, bár a materialisták ezt is az anyag egyik szerveződésből fakadó működési tulajdonságának tekintik - hibásan).

Tehát csak az Isten ellen rugózók próbálják a természettudományt és a hitet (vallásokat) egymással szembe állítani. Egészen pontosan törzsfejlődés miatt van szembeállítva a hit és a tudomány. Ha logikusan belegondolunk, akkor a teljes tudománynak nem lehet baja a vallásokkal, hiszen a világ akkor is tökéletesen működik, ha Isten teremtette a világot ismeretlen, szellemi eredetű módszerekkel. Fontos, hogy megkülönböztessük a tervezés-alkotás folyamatát és a működését! A két dolog nem ugyanaz! Attól még a fizika, a kémia, a matematika, stb. működik és nem áll ellentétben a hittel, gondolom ez könnyen belátható.

Ügyesen kikiáltották a törzsfejlődést tudományos dolognak, és onnantól a hitet és a tudományt ellentétesnek, ellenségnek tartják, mivel a Biblia azt írja, hogy Isten 6 nap alatt (6x24 óra) teremtett mindent, a mai rendszertani családok közös képviselőivel együtt, óriási genetikai potenciállal. Holott a hit és a tudomány csak ezen a ponton ütközik egymással. A törzsfejlődést sok tudós, és természettudományokban jártas hívő sem fogadja el.

Régebben a természettudományos tudás hiánya mondatta az emberekkel, hogy Isten okoz bizonyos dolgokat (pl. villámlás), ma pedig a sejtbiológia, a DNS és a sejtalkotók felfedezése, a felhalmozott tudás mondatja egyes tudósokkal és tudományokban jártas emberkékkel, hogy a világ annyira komplex, hogy ez intelligencia által tervezett. A tudósok rájöttek, hogy pusztán természeti törvények által nem jöhet létre a világ és az élővilág. Sokan persze hisznek a tudományban, hogy majd rájön a világ keletkezésére, de aki jártasabb a tudományokban, hamar rájön, hogy a kör bezárult, a világot csak egy annak felett álló intelligencia alkothatta.

#5

Alapvetően nem rossz amit írsz, csak két dolgot kéne javítani.

A törzsfejlődés épp olyan tudományos elmélet mint a gravitáció vagy a relativitás, vagyis minden bizonyíték ennek létezését támasztja alá.

A másik, hogy a 6x24 órás teremtéssel kapcsolatban már a keresztények nagy része régen rájött hogy ez egy jelképes leírás. Ehhez való szó szerinti ragaszkodás ma már csak kisebb csoportokra, szektákra jellemző.

Ja, még egy, a tudomány is foglalkozik a világ keletkezésével, éppenséggel innen tudunk az ősrobbanásról, az evolúcióról is.

Az túlzás, hogy ma már nem hiszünk. Legfeljebb kevesebben. De elég sokan vagyunk még például keresztények :)

Hogy miért kevesebb ma a hívő emberek aránya, ez elég soktényezős dolog.

Egyrészt jó amit a 82%-os írt, régen sokan a hittől reméltek válaszokat olyan kérdésekre, amiket nem értettek. Azóta az emberiség felfedezéseinek köszönhetően ilyesmi már nem ösztönzi hitre az embert.

Sokat számított régen a neveltetés is. Itt Európában legalábbis különösen szembeötlő volt, hogy gyakorlatilag az embernek kötelező volt kereszténynek lennie, és az aktuális vallási állásponttal egyet értenie. Ha valaki mást hangoztatott, jó pár évszázadon keresztül számíthatott az inkvizícióra.

Ma már vallásszabadság van, tehát gyakorlatilag egy újabb faktor esett ki ami vallás irányába ösztökélné az embert.

Nem sokat segít sajnos az sem a dolgon, hogy manapság a vallások hangos kisebbségét azok a csoportok jelentik, akik lemaradtak, ami az emberiség eredményeit illeti. Ilyenek például a Kent Hovind féle kreacionisták vagy Jehova tanúi, vagy a lapos Földet hirdető keresztények, akik olyan dolgokat terjesztenek, amik az emberiség mai ismereteinek birtokában már komoly butaságnak hatnak. Hogy a tenyésztés csak epigenetikai változásokkal járna, hogy a Föld márpedig lapos, hogy a világ csak 6000 éve létezik, stb.

És hát ők a leghangosabbak, az emberek pedig ösztönösen hajlamosabbak a rosszat könnyeben megjegyezni. Nekem konkrétan több olyan ismerősöm is van, akiket pont ez tart vissza, hogy a kreacionista butaságokat hallva vagy a Tanúk zaklatással egybekötött térítési próbálkozásaikat látva egyszerűen elvették a kedvét a vallástól.

Szóval elég sokrétű dolog ez, lehetne még sokkal részletesebben tárgyalni. De röviden, én úgy gondolom, a legjobb amit tehetünk, ha igaz keresztényként példát mutatunk másoknak. Hogy kereszténynek lenni nem valami elavult ideológia, elmaradott gondolkodással, hanem hogy Krisztus tanításai a szeretetről, szelídségről, türelemről, stb ma is megállják a helyüket, és utat mutatnak egy jobb élet felé.

Üdv!

A népcsoportok különállóságát illetően egyre több kétely merül fel épp az alapos tudományos megközelítés miatt.

Hogy az ember, a számára érthetetlen természeti jelenségek magyarázatára alakította ki az istenek képzetét eléggé iskolás jellegű magyarázat. Mármint, ez az amit az iskolában mondanak a tanárok a gyereknek, és remélik, hogy a gyereket valaki már leszoktatta a gondolkodásról, beleverte a tekintélytiszteletet, és nem fog visszakérdezni.

Ettől nem teljesen függetlenül:

Az élő vallások, azaz az ezekhez kapcsolódó hitrendszerek egyáltalán nem foglalkoznak a természeti jelenségek magyarázatával, legalábbis azokkal nem amikre a tudomány manapság úgy mondd választ ad.

És ez minimum 1600 éve igaz itt Európában (ha esetleg a villámokat hajigáló Zeuszra hivatkozna valaki), de inkább 3000 év. Más máig fennmaradt vallások tanításai ennél is régebb óta állnak fenn.

Tehát a természet megválaszolatlan kérdéseinek legfeljebb a vallásokat felszínesen ismerők "hivéséhez" van köze. Ez persze nem újdonság. Felszínes gondolkodású emberek mindig is voltak, és lesznek is (az ateisták közt ugyanúgy)

...de ebből csak azt következik, hogy a "hívők" sorai megtisztulnak. Ezt is tanítják a vallások: szűk az ösvény, ami az igazságra vezet és kevesek járnak rajta.

A vallási tanítások valóban mással foglalkoznak mint az, ami "tudományos"-ról eszünkbe jut. Előbbi ugyanis az ember pszichéjével, közösségeivel és ezek az élet természetes rendjéhez való viszonyulásával foglalkozik. Vannak ilyen tudományok is. Pszichológia, társadalomtudomány... de ezek nem is mondanak újat vagy nagyon mást mint, ami a vallási filozófiákból kiszűrhető.

"Hogy az ember, a számára érthetetlen természeti jelenségek magyarázatára alakította ki az istenek képzetét eléggé iskolás jellegű magyarázat."

De mégis ezt látjuk a valóságban. Említed az élő vallásokat, hogy ezek ma már nemigen foglalkoznak természeti jelenségek magyarázatával, csak azt felejtetted el, hogy a vallás, a hit jóval régebbre nyúlik vissza, mint a ma élő vallások elterjedésére.

A legősibb vallásokban ugyanis pont erről volt szó, amit az "iskolás magyarázat" tanít, hogy az egyes természeti jelenségeknek mind megvolt a maga istene, aki azt működtette.

Persze keresztényi szemszögből az ilyen istenek nyilván hamis bálványok, de ez mit sem változtat a tényen, hogy mit jelentettek az ókor embere számára.