Milyen a magyar mentalitás?

"Ha megdöglött az én tehenem, dögöljön meg a szomszédé is!"

Illetve:

"Jó tett helyébe ne várj sza*t se!

Ilyen.

Érdekes ez az összehasonlítósdi a népek mentalitása között. Először is: tiszta nép jóformán alig van a világban. Mi hagyományosan jó vendégszeretők és befogadó típusok voltunk/vagyunk, vagyis a befogadott népek genetikáját, szokásvilágát, hagyományait részben átvettük ennek minden előnyével és hátrányával. Így azután "magyaros mentalitást" emlegetni általánosságban dőreség. Vannak persze nyelvben, hagyományokban, illetve sok egyéb dologban jellegzetességeink.

Ez a befogadósdi és keveredésesdi olyannyira így van, hogy a történelem során ezt számos alkalommal ki is játszották ellenünk és csúnyán visszaéltek vele. Alaposan és tervszerűen, válogatott ármánykodással megfogyasztották sok lépésben a lakosságot, majd a területet. Idegen népeket telepítettek be a jó esetben is passzívan "hagyott" tatár/török/osztrák/orosz/román/szerb/... népirtások során elnéptelenedett falvakba, városokba. Mert egész megyényi területek váltak így magyarmentessé hosszú időkre. Később pedig egyre több magyarnak megmaradt területen is kezdett kisebbségbe szorulni emiatt a lakosság. Burkolt és lassú, évezreden át tartó deasszimiláció folyt. Sok választása a népnek ebben nem volt, mint ahogy mindenki tudja, hogy igazából sajnos most sincs. Jelenleg legfeljebb fékező, lassító, gátló szerepünk lehet és borítékolható egy újabb, korábbihoz hasonló durva megfogyatkoztatás. Azonban a túlélési ösztöne a maradéknak szerencsére éledezik, így szerintem korán kongatják a vészharangot felettünk a hollók. Ha ez "mentalitás", akkor nevezzük annak.

Egyéb iránt mi magyarok etnikumostul, keveredésestül, mindenestül megtanultunk a jég hátán is önállóan megélni. Egyfelől ősidők óta ellenséges és rosszindulatú közegben élünk, ami mindenféle elnyomási kísérlet ellenére edzésben tart bennünket. Ez azonban arra is megtanított, hogy nagyon ne bízzunk senkiben sem, beleértve bizony esetenként a sajátjainkat is.

Kicsit olyanok vagyunk, mint a macskák. Csapatban is tudnak vadászni, de a párosodást leszámítva fújnak egymásra folyton. Ám kilenc életük van. Ha kivágod az ablakon, beugrik az ajtón. Bezárod az ajtót és ablakot, jön a kéményen. Lezárod azt is, akkor a pincén át jön be. Tehetsz bármit, rakhatsz bármilyen jogi csűrcsavart elénk, megoldjuk és megkerüljük. Egyszerűen azért, mert évezredek alatt kitenyésztették ezt bennünk. Nem magunktól vagyunk ilyenek, hisz genetikánk nagyon vegyes. Egyszerűen a néphagyomány generációról generációra ebben élt és edződött meg. A nyugati ember tiltásokkal dolgozik, abban gondolkodik az egész jogalkotás. Mi meg nem ilyenek vagyunk. Nem hagyjuk bekorlátozni magunkat. Nevetségessé tesszük a pökhendi rendszereket és ellavírozunk köztük, mi több ebben példát mutatunk.

Egyesek sírásrívása ide vagy oda, azért meg lehet nézni, hogy mégis elboldogulnak. Régi bölcsesség, hogy az okos azt is letagadja amije van, a bolond meg azzal is dicsekszik, amije nincs...

A sírásrívás néha nem is ez, hanem egyfajta "kilátszik a gondolkodás a fejből" dolog. Azaz megvan, mit fogunk tenni, tudjuk is, hogy megtesszük, pusztán jólesik, ha egy külső szemlélő is megerősíti ezt. Ha ugyanis vitatja, akkor felül kell vizsgálnunk. Utána persze megint csak önálló döntés lesz akár elvetjük, akár elfogadjuk a külső véleményt, de az ötlet, tipp fel lett használva a döntések során. Ezt a magatartást sok más náció képtelen felfogni, megérteni bennünk. Van egy mondásunk több szem többet lát. És nyelvünk ösztönös tanítása után a tágabb nézőpontból jobb a döntés. Ezt vélik vagy bizonytalanságnak, határozatlanságnak, vagy állandó panaszkodásnak. Nekik megvannak a maga hatalom által előírt sémái, regulái, azok szerint élnek, ezek a magyarok meg folyton csak panaszkodnak, mást se tudnak, meg kibúvókat keresni.. :)

A másik dolog, hogy egy átlagos magyart ledobhatsz a világ bármely sarkára. Feltalálja magát. Nem egyszerűen túlél, de valamilyen módon pozitív irányban kiemelkedik a helyi közösségből, általában felnéznek rá. Nyelvünk egy sor olyan túlélési algoritmust kódol magában, ami kisgyermekkorunk óta a gondolkodási alapsémáinkat erre determinálja. Jól mutatja pl. a dátum: Nálunk tág felől a szűkre egy halmazelmélet szerinti logikus szűkítés történik. Nagy egész világból pontosítunk a tárgy felé. Családnév elöl, vezeték név hátul. Azaz ennek a családnak a része. Végig se kell mondani a nevet, az agyunk már időben dekódolta a hovatartozást, ami fontosabb, minthogy az illetőt miként becézzük. Egy nyugati embernél meg pont ellenkezőleg. A dátumnál ugyanez: Megadod az évet, utána a hónapot és végül a napot. Megint csak fokozatos szűkítés a mindenről a tárgy felé. De egész nyelvünk ilyen. Ez gyorsítja a problémák feldolgozását, illetve a gondolkodásmódunk irányát is meghatározza.

A többi náció nagyobb része nemcsak fordítva mondja a neveket, dátumokat, földrajzi neveket, stb, hanem a pillanatnyi tünetet, problémát hárítja el először és utána gondolkodik, hogy mi legyen sikertelen esetben azzal, ami ezt okozza. Mi meg ha spriccel a cső, nem a lukat dugjuk be ösztönösen ujjunkkal, hanem inkább odaugrunk a főelzáróhoz és megszüntetjük az okot, majd utána felitatjuk a kifolyt vizet és elhárítjuk a keletkezett károkat. Persze ez a világ irányából fókuszálás nagyobb önállóság igényt és ezzel összefüggő problémákat is okoz az előnyök mellett. Ezért mondják sokan, hogy kreatív nép vagyunk, intelligensek és önállók, ha a környezet ezt lehetővé teszi és szándékosan nem nyomja el. Ellenben a hasonló típusú emberek csoportban való munkája ilyen képességek mellett valóban nem az erősségünk. Ahogy írtam, sok nációból állunk, így kivételek pro és kontra vannak, mint ahogy irigyek is.

Azért halkan jegyzem meg, hogy az osztrák áruházak polcain a 90-es évek elején álló a felirat, hogy "magyarok ne lopjatok" bizony épp nem a magyarokra jellemző, ezt más népcsoportokkal kötik össze. Ilyen erővel miért a velünk ellenséges, rosszindulatot tanúsítókra figyelünk, az ő véleményükre hallgatunk és folyton csak magyarázkodunk nekik, hogy nem, mi nem ilyenek vagyunk. A külföldi (=nyugati) médiákban elhangzottakkal is ez megy. Helyette inkább az "Oszt, van közöd hozzá? Mert engem a véleményed nagyon nem hat meg" mentalitással kellene ezeket a dolgokat kezelni, helyretenni. Nem menekülni és értelmetlen vitákra pazarolni rövidke életünk drága erőforrásait, hanem ezzel az energiával építeni és megmutatni az akadékoskodóknak, hogy mire vagyunk képesek. Mert bizony képesek vagyunk rá, - elhihetitek! :)

01.11.

Köszönöm.