Mit gondoltok? Érdemes folytatnom?

Úgy gondoltam belekezdek egy könyv írásába. Rengeteg vázlatot készítettem róla, és sok kutatómunkát végeztem. Itt van belőle egy részlet, olvassátok el kérlek és mondjatok véleményt!

I. fejezet

Mint mindig, most is unottan sétált a főutcán és figyelte az előtte siető aktatáskás ember frissen mosott öltönyét. A férfi oda sem nézve befordult egy sarkon, és automatikusan felsétált a városháza lépcsőjén. Mia minden reggel elgondolkodott rajta, hogy mit csinálhatnak ott bent az emberek. Különböző képek jelentek meg a fejében, egy halom fontos emberről akik egész nap ülnek egy hosszú, keskeny asztal mellett és unalmas üzleti megbeszéléseket folytatnak, vagy éppen az irodájukban kutatnak egy papírlap után, amit alá kéne írni, miközben egy halom kosztümös titkárnő rohan az előre elkészített tejeskávéért a konyhába, hogy aztán félve bekopogjanak dühös főnökükhöz, aki aztán egy oroszlánt is megszégyenítő, hangos üvöltéssel kiparancsolja őket az irodából, majd tovább keresi a fontos iratot. Nagyjából így képzelte el a városháza dolgozóit. De nem, most nem gondolkozhatott tovább ezen, mivel éppen egy fontos felelésre készül földrajzból. Hogy is volt? A Himalája kőzetanyaga dolomit… nem, gránit. És tercier kőzetek váltják fel… vagy palák? Jé, milyen vicces ez a fa… Az egyik gyökere traktor alakú… Na jó, koncentrálnia kell a felelésre. Szóval, a Himalájában számos folyóvíz ered; azon nagyobb folyók száma, amelyek a déli láncot áttörik, 9, míg az északi láncon csak 2 folyik keresztül. Még nagyobb azonban azon vizek száma… azon vizek száma… Mia az utca túloldalán megpillantott egy idős nénit, aki fejét lehajtva ült egy padon. Ez a látvány olyan szívszorító volt hogy azonnal elfeledtette Miával az egész bemagolt leckét. Hirtelen erős késztetést érzett rá, hogy átmenjen az úton és leüljön a néni mellé. Már éppen lelépett az úttestre, amikor hátulról valaki hirtelen megragadta a karját, és visszahúzta a járdára.