A Ceausescu-korszak végén, ha tényleg akkora áruhiány volt a boltokban, hogy oldották meg az emberek az élelmezést?

Milyen boltokban?

Egy generációval ezelőtt (fekete kendős mamik korában) a kertben termett az ennivaló, és akácosnak hívták a távfűtőműveket. Ha meg valaki akart valamit (bútor, ruha...), fogta a szerszámokat, és elkészítette magának. Nyugaton is, nemhogy Romániában... Nagyvárosiak is megtették ezt a telkükön / vidéken élő szüleiknél. Ez a boltba járás, mint életforma csakis a legújabb generáció világa, régen a kutyát nem érdekelte, hogy egyáltalán van-e olyan, hogy bolt. Nem volt az még olyan rég. Boltokkal párhuzamosan szemétszállítás és szemét sem volt, csak komposztálógödör kinek-kinek hátul.

Ez csak mai fejjel elgondolva fáj, hogy mi volt, meg mi nem volt a boltokban, az kb. olyan kardinális kérdés volt, mintha most elfogyna a piros díszburkolat a kerékpárút alól. Akkoriban az volt a kardinális kérdés, hogy van-e még víz a kútban, mert két hónapja nem esett...

Tudom, hogy a mai plázanépeknek elképesztően keserves lenne az akkori árukínálat, de abból nem lehet egyenes arányban levonni olyan következtetést, hogy akkor annyival szegényebbek voltak az emberek. Akkor másképp működött még a világ. Viszont volt az embereknek képessége, hogy önmaguk is előteremtsenek dolgokat, nem volt szokás másra (a boltra) várni.