Milyennek találjátok amit írtam? Kritikát várok, és ha írtál indolokd is meg kérlek!
Érezted már azt, amikor a hó apró szemcséi lábnyomaid emlékét őrzik. Üvöltő,dermesztő szél, átfonja karod, és utolsó martalékává válik az idő. Mennyi érzés, egy parányi kézben összetörve. Szétmorzsolódva a szél elhinti valahol messze egy kietlen földbe. Ahol nem szól már a harang alkonyom kopár kertjében. Nincsen már korhadt fa, ami visszaréved az őszi táj csendjére.
Hasonlatok az Örökkévalóságban
Arcod leheletének csordult
Lángját érzem szívemen
Hallod ezt?Zörög és gyilkolna királyi
Címeren
Mint a fákon a tavaszi hajtás,
Nappali kikelet
Borókától fénylő áradat lesi
a szirteket
Szivárvány - kövület az ég tisztaságán
bársonyos lelked festetik világossá
Benned szunnyadok, az övület- kérgén,
Gondolat száll, tested lépén
Ami ragyog és a lávában imát dalol
A mozdulat selymes kikeltje a Föld kékes
hegytetője
A semmi közepén, ülve, állva, összefonva-
szétzilálva, hegyen- völgyön- dombon át a
nyári napsugár hajnalán
hangod fülem éneke
A szirtek ölelése
Gyilkos vagy mártír a szerelemben nem hibázik
Koldus vagy király mindkettőt megvetik a
Napok romján
Olyan vagy akár az esti zápor a cseppjei a szájnak
Akár egy kenyér a haldokló- zsoltárnak
Kúszó idő az időtlenség viharában
Velem vagy az Örökkévalóságban
"Irodalmi Antropológia"
Egyre jobb! Ééééérted, nem ám "antológia", hanem egyenesen "antropológia", juhééé :)
És milyen életszerű is, hogy egy nyomtatásban megjelent író, akinek a könyve után külföldről is érdeklődnek, az itt, a Gyk-s bunkók között keres önigazolást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!