Milyennek találjátok amit írtam? Kritikát várok, és ha írtál indolokd is meg kérlek!

Érezted már azt, amikor a hó apró szemcséi lábnyomaid emlékét őrzik. Üvöltő,dermesztő szél, átfonja karod, és utolsó martalékává válik az idő. Mennyi érzés, egy parányi kézben összetörve. Szétmorzsolódva a szél elhinti valahol messze egy kietlen földbe. Ahol nem szól már a harang alkonyom kopár kertjében. Nincsen már korhadt fa, ami visszaréved az őszi táj csendjére.

Hasonlatok az Örökkévalóságban

Arcod leheletének csordult

Lángját érzem szívemen

Hallod ezt?Zörög és gyilkolna királyi

Címeren

Mint a fákon a tavaszi hajtás,

Nappali kikelet

Borókától fénylő áradat lesi

a szirteket

Szivárvány - kövület az ég tisztaságán

bársonyos lelked festetik világossá

Benned szunnyadok, az övület- kérgén,

Gondolat száll, tested lépén

Ami ragyog és a lávában imát dalol

A mozdulat selymes kikeltje a Föld kékes

hegytetője

A semmi közepén, ülve, állva, összefonva-

szétzilálva, hegyen- völgyön- dombon át a

nyári napsugár hajnalán

hangod fülem éneke

A szirtek ölelése

Gyilkos vagy mártír a szerelemben nem hibázik

Koldus vagy király mindkettőt megvetik a

Napok romján

Olyan vagy akár az esti zápor a cseppjei a szájnak

Akár egy kenyér a haldokló- zsoltárnak

Kúszó idő az időtlenség viharában

Velem vagy az Örökkévalóságban