Mi a halál jelképe az ókorban?

A halál, mint olyan nem létezett az ókori politeista vallásokban. Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy van egy földi test a Ka és egy halhatatlan lélek a Ba. Mikor földi léted véget ér akkor az alvilágba kerülsz, ahol mérlegre teszik a szíved és ha igaz és rendes életed volt, akkor Ozirisz elé visznek. Ha nem, akkor Ammit megeszi a szíved, és örökre az alvilágban ragadsz.

A görögöknél hasonló a helyzet, ott az istenek kegyeltjei az Élüszionba, a gyarló emberek a Tartaroszba kerülnek.

Bár korszaktól függ igazából.

Klasszikus toposzok, mint az alkony, az éj, a csontok gondolom jelképezték azért.

A halál csak egy felsőbb létforma, ez az egy amiben egyetértenek.

Érdekes, hogy a kereszténységben az Isten pont olyan közömbösen áll hozzá, hogy valakiket az idők végezetéig a Pokolba zár, mint Anubisz az egyiptomi mitológiában, csak a keresztény Isten állítólag a legjószándékúbb dolog a világon, Egyiptomban pedig nyilvánvaló a hierarchia a halandók és istenek között.

Anubis = a temetés, a halál, a balzsamozás istene.

Fő feladata, hogy mindezeket felügyelje, és a holt lelket átsegítse az öröklét kapuján. Talán így lehet leginkább megfogalmazni.

De: semmiképpen sem a nyugati kultúra "elmúlás" jelképe!!!