Miért érzem úgy, hogy értelmetlen élnem?

Az életnek tényleg semmi értelme. Főleg ebben az országban.

Ha jó esetben van valakinek munkája, akkor azért gürizik hogy a számlákat kifizesse az államnak.

Ha nincs szakmája, munkahelye, akkor meg dögöljön meg.

Megszületni is fölösleges.

Kedves 16:45! lehet, hogy pótcselekvés, de legalább olyan tevékenység, amelyet az ember önként és szabadon választ, melyben kiélheted a tehetségedet, kreativitásodat, azt csinálhatod, ami érdekel, levezetheted a feszültségedet. Örömet okozhatsz másoknak és saját magadnak.

S nem feltétlenül pénz kérdése. Persze jó, ha van, de sok mindent meg lehet valósítani pénz nélkül is. Sokszor az embernek figyelmeztetnie kell magát arra, hogy mindennek megvan a maga ideje. A munkának, a pihenésnek, a tanulásnak, a szórakozásnak. Ez nehéz, mert néha belefeledkezünk a pénz hajszolásába.

Ha nem csinálsz semmit, nem leszel érdekes. Eltelik az idő úgy, hogy azt mondhatod, hogy semmi sem történt.

A 15-16 évesek pedig nem boldogok (tisztelet a kivételnek) csak azt hiszik, hogy boldogok. Te (kedves kérdező) már valamelyest a felnőttekhez tartozol, s jól látod a jövő helyzetet, de nincs minden előre elrendelve. Te alakítod a sorsodat. Ha nem is keresi az ember a lehetőségeit, akkor csak lógni fog a levegőben.

Biztos vannak álmaid, vágyaid, akár a munka, akár a családalapítás, akár a hobbi területén. Váltsd valóra. Tegyél érte, hogy valóra váljon.

Az, hogy nehéz munkát találni, nem új dolog. Régen sem volt könnyebb, ma pedig talán még nehezebb. De nem szabad feladni, mert akkor mindent elveszítesz. Én például azt tanultam a főiskolán, amire mindig is vágytam, azzá váltam, amivé szerettem volna (tanár), s persze fájó, hogy még csak időlegesen jutottam katedrához, de nem adom fel.

Rövid az élet, hogy siránkozzunk és átaludjuk. Hasznosan kell eltölteni. De mindenek előtt úgy, hogy te és akiket szeretsz, s akik téged szeretnek boldog légy.

Az ember nem lehet mindig boldog, de a problémák azért vannak, hogy megküzdjünk vele.

nem minden 16 éves olyan boldog.. én is néha irigykedve nézem évfolyamtársaimat hogy mennyire tudják élvezni az életet, aztán mikor beállnék közéjük kirekesztettnek érzem magam :/ de vannak "pozitív hullámok" mikor bevesznek egy időre a csapatba, foglalkoznak velem, érzem h érek vlmit, csak az a baj hogy ez a kevesebb és a ritkább, pedig próbálok beilleszkedni közéjük. sítáborban pl azért dobtak ki a csapatból mert mondtam 1 fárasztó viccet és hogy nem vagyok partiarc :/ ráadásul eddig koliban jól megvoltunk barátnőimmel (3an vagyunk) de a 3. csaj tisztára magához láncolja a másik barátnőm, elrántja tőlem.. áhh mind1 :/ remélem neked azért nemsokára jön vlmi pozitív esemény, változás, és jobban fogod érezni magad ^^ fel a fejjel :) találj vlmi hobbit amivel ellehetsz, és megismerhetsz közben új embereket. én pl motorozok, és van hogy összefutok jófej motorosokkal, és máris jobb kedvem lesz :) biztos van vlmi amit te is szeretsz csinálni. sok sikert

16/L