A tudásra való törekves vegső soron veszélyes lehet-e az egyénre vagy a társadalom egészére nézve?

Az irracionális és túlzott kételkedés igen. Sokszor egyenlő a paranoiával, féltékenységgel, vádlással.

A túlzott pozitív kritika, nyalás.

A túltozz negatív, pedig sértegetés.

Nem gondolom, hogy a tudás veszélyes és a hiszékenység és butaság célravezető.

Aki veszélyes az azért veszélyes, mert egoista és nem törődik mással. A vágyai pedig olyanok, amik kárt okoznak a társadalom tagjaiban.

Másképp fogalmazok:

Nem maga a törekvés kérdéses, hanem a törekvés célja és módja.

A középkori boszorkányüldözések idején még nem nézték jó szemmel azt ha a nép tudással rendelkezik. Vagy a rabszolgának is tilos volt írni és olvasni tudni. Eléggé beteges lehetett ez a tudásféltés.

De ma is vannak eretnek perek, hátha gyógyulás vár az emberiségre:

https://www.youtube.com/watch?v=v_-23kSnt5Y

Ezekben az esetekben mások üzletét/hatalmát veszélyezteti a tudás. Pedig 2015-ben már illene abbahagyni a boszorkányüldözést. És miért ne lehetne az egészségügyben szabad verseny ha annak eredménye gyógyulás?

a #3-hoz csatlakozva: ugyanakkor a tudásra való törekvés az alapvető feltétele egy társadalom és annak bármely része egészséges fejlődésének.

A tudás igénye és a kételkedés két külön fogalom és az utóbbi csak igen csekély mértékben feltétele az előbbinek.

A kritika nemcsak sokféle lehet, de sokféle módon is lehet előadni. Az elidegenítés a céltól és a módtól függ, semmiképpen magától a kritikától. Ha mégis, ott más baj van.