Titeket nem idegesít ha huszonéves létetekre a vénasszonyok csak egy "Sziával" köszönnek nektek?

miért, a tizenéveseket te is Jó napotozod? :D engem nem zavar, miért ne sziázhatna, mikor a nagyanyám lehetne? én is lesziázom a tizenéveseket...sőt, én kimondottan meglepődöm, mikor egy idős ember Jó napottal köszön nekem, mert nem szoktam hozzá...

21/L

Most komolyan, nem tökmindegy, hogy hogy köszönnek neked? Egy idióta berögzülés ez is, mint egy csomó más... Engem az sem érdekelne, ha Csá-val köszönnének nekem, mert ettől nem függ semmi.

A tiszteletet - már ha egyáltalán megérdemli az ember - nem egy köszönőszó fogja megadni.

De hát ha neked ilyen az értékrended, akkor örülj neki, ha valaki Jó napot kíván...

Én egy 50 éves "vénasszony" vagyok és senki kedvéért nem fogom magázni azokat a fiatalokat, akik a gyerekeimhez jártak játszani, akiket születésük óta ismerek. Van köztük olyan is, akinek még a fenekét is kitöröltem. Az egy más lapra tartozik, hogy Ők is tegeznek engem, mert ebben állapodtunk meg.

Jézusmária! Most jut eszembe, hogy a múltkor a McDonalds-ban engem is és 52 éves férjemet is letegezte egy 20-30 év körüli fiatalember. Tudod mit? Örültem neki, mert kedves és közvetlen volt.

Hidd el, a tiszteletet nem a magázódással tudjuk megadni egymásnak.

" Pedig csak nyugodtan megtanulhatnád az illemet," Tegezzél le Te bátran engem, mint ahogy már meg is tetted :-) Örülök neki, nem fogok megsértődni. Én már vénségemre megtanultam, hogy nem attól lesz valaki felnőtt, hogy magáznak. De nyugodj meg, senkitől nem várom el, hogy magázzon, ha én tegezem. Új fiatal ismerőseimet pedig a bemutatkozás után azonnal megkérem, hogy tegezzenek vissza.

Azért gondoljatok bele, milyen érzés amikor a kislány barátnője csókolom Józsi bácsi-val köszönt az apukának, és mivel naponta találkoztak, ez igy is marad. Aztán egyik napról a másikra a lány nagylány lett és az apuka kénytelen kezeitcsókolommal köszönni a kislánynak a kislány meg csókolommal visszaköszön. Nevetséges.

Szerintem ez az egész köszönési forma hülyeség. Pl. magamon is látom ezt, mivel kicsi koromban természetesnek tűnt, hogy minden felnőttnek csókolommal köszönjek; most pedig, hogy nagyobb lettem, nem volt könnyű megszokni egyik napról a másikra, hogy bárhova belépek jónapot-viszontlátára szavakkal köszönjek. Ezt is meg kell szokni.

Amint írták, a tiszteletet nem az mutatja, hogy hogyan köszönünk, beszélünk, hanem hogy hogyan viselkedünk az adott emberrel. :) Szerintem.

Amúgy már én is elterveztem, hogyha elérem a 30-40-50-es éveimet, megkérek majd mindenkit, hogy tegezzenek. :) Az valahogy könnyebb, hiszen ezt szokja meg leginkább az ember: családdal, barátokkal többet vagyunk, mint idegenekkel. :)

15/F