Szerintetek milyenek ezek az idézetek? Én írtam őket, és megpróbáltam szavakba önteni, az érzéseimet. Szerintetek hogy sikerül?

Hogy mi a düh? A düh, az, amikor az emberről alkotott kép elveszik. Elveszik és eltorzul. A dühöt általában a fájdalom idézi elő. És olyankor annyira gyengék leszünk lelkileg, hogy legszívesebben eltaposnánk a világot, az emberekkel és magunkkal együtt. Ilyenkor mindenki elkeseredik, és érezni akarja a vérző szívben a szeretetet. A szeretetet, amely már rég kihunyt.

Az emlékek, annyira megédesítik a haragot, hogy már nem vörös ködtől nem látunk, hanem a könnyektől. Amelyet a csalódás és a fájdalom idézett elő.

A fájdalom egy rémálomból ébredt remény. Segít megtalálni a helyes utat, és bármily nehéz is rátérni, ha kell tűző parázson kell sétálni, de meg kell tenni azt a lépést, amely elvisz a helyes útra, és onnan már le nem térni. Előre menni, néha pihenni, és emlékezni, de csak szépen, ne úgy, hogy kedvünk támadjon vissza fordulni, mert a múlt az elmúlt, hiába epekedünk vissza oda, már soha nem érünk abba a pillanatban, ahol az emlék született.