A csendes, visszahúzódó emberekkel miért nem barátkoznak szívesen?

én is ilyen vagyok, és nem sok a barátom.:( igazából általános iskolában, főleg 8.ban volt a legrosszabb a helyzet, bántottak az iskolában, amiért nem sokat beszéltem.

amikor 9.es lettem egyre többet beszéltem, voltak barátaim. aztán 10.ben sokan nem is foglalkoztak már velem. 11.ben sem, majd bezárt az iskola, és levelezőre kerültem. ott nem sokat beszéltem a többiekkkel, csak azzal az osztálytársammal, akivel előtte is 2,5 évet osztálytársak voltunk. most meg újra kezdtem a 11.et, ott eleinte volt egy ány, akivel beszéltem, nevetgélltem, de elment egy tanfolyamra, és most egyedül érzem magam. nem sokat beszélek, kevesen is vagyunk. vannak 3-4-en akik normálisabbak, de a többiekkel meg van az oka, hogy nem beszélek. azt meg nem lehet mondani, hogy nem vagyok vidám, mert mindig vigyorgok! :D

és neten sem akarnak velem nagyon barátkozni, bár ott azért jobban...de a kapcsolataim hamar megszakadnak. miért?:(

×××VA

bármennyire is sértő, hogy a visszahúzódó emberek betegek, szerintem van benne igazság.

én is, mikor visszahúzódó voltam, sérült lelkivilágú voltam, beteg, ha úgy tetszik, testileg ugyan nem volt bajom, de ha nagyon szigorúan vesszük, képzelt testi bajaim azért mégiscsak voltak, nem tartottam magam szépnek, jó alakúnak stb.

viszont a legfontosabb, hogy ez a betegség kezelhető, nem feltétlen marad meg örökre, csak tenni kell érte!

az igaz, hogy most sem vagyok egy társaság közepe típus, de már szívesen beszélek magamról, sztorizgatok én is, elsütök egy-egy poént, más viccén hangosan nevetek, szinte mindig mosolygok, és milyen érdekes, sokkal több barátom van, és bárhová megyek új társaságba, rögtön megkedvelnek, befogadnak, míg régen furcsán néztek rám, kívülálló voltam a félénkségem miatt, kiközösítettem saját magam.

Én is csendes vagyok,de ettől függetlenül van humorom,sokat mosolygok és jó sztorikat is mesélek,de nem állandóan. Nekem a nagyarcú emberekről mindig az jut eszembe,hogy azért nem képesek néha kussban maradni mert megbolondulnak ha nem rájuk figyelnek. Én ellenben azt szeretem ha a háttérbe húzódhatok,ha nem azt veszik észre hogy ott vagyok,hanem ha elmegyek,hogy hiányzom.

A legjobb barátnőm viszont a társaság középpontja,nagydumás,és tökéletesen kiegészítjük egymást,mint a ying és a yang. Én kitalálom mit csináljunk,ő meg véghezviszi. Ráadásul a legtöbb barátjával én is jóban vagyok,tehát ennyit arról hogy a visszahúzódó emberekkel nem barátkoznak szívesen.

Összefoglalva: a csendesség nálam egy pajzs,ami meggátolja hogy olyan felszínes emberekkel lógjak akikben úgyis csak csalódnék (mert jön egy "jobb arc" és rögtön le vagyok pattintva)

15:09 vagyok...

én is sokat vigyorgok, amit a nővérem és a barátja mindig megjegyez XD és itthon egyáltalán nem vagyok csendes, sőt néha még 'tömegben' is... attól függ kik vannak a közelemben. de persze, ha nem magamban vagyok, hanem olyannal, akivel el tudom engedni magam, akkor jobban merek hangoskodni is :)

15:11

Kevered a fogalmakat. A félénkség és az introverzió teljesen különböző dolgok. A félénkség hiányosság, ha úgy tetszik, "betegség", az introverzió viszont irányultság.

"én is, mikor visszahúzódó voltam, sérült lelkivilágú voltam, beteg"

Te lehet, mert félénk voltál, de közben extrovertált. Egy idő után levetkőzted a félénkségedet. Aki introvertált, az ettől még nem félénk, úgyhogy kigyógyulnia sincs miből.

Én is visszahúzódó vagyok. A legtöbb barátom szintén.

Elég sok ember irritál, de nem is nagyon érdekel. Nem is sír a szám barátok után, aki van épp elég. Nincs lelki szükségeletem arra, hogy csak a poén kedvéért minden untermenschet a közelembe engedjek.

Sokan gondoltak félénknek már, azóta megbánták. Megvetésből lettem/lettünk visszahúzódó(k). A rajoskodó söpredékkel nem mosolygunk együtt. Nincs barátkozás degeneráltakkal.

Nem is az én történetem a lényeg, csak hogy tisztában legyetek azzal, a visszahúzódás nem mindig félelmet jelent.

Heil

Ez így van amúgy. Nem biztos, hogy beteg az illető.

Én pedig inkább vagyok ilyen, minthogy felvágós majmokkal lógjak, akiknek csak a pasizás/csajozás, a cigi, a pia és a kábítószerek, meg a bulizás az életük. Vannak ettől fontosabb dolgok is. Már írtam, hogy visszahúzódó és csendes vagyok én is, nem kedvelem a balhékat, de ha beszólnak akkor visszadumálok nekik. Régen talán nem mertem, ma már igen. Tegnap pl. valaki olyat kérdezett, amire nem akartam válaszolni, mivel nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, és ezt nem fogta fel. Még meg is fenyegetett, hogy hétfőn pletykát fog rólam terjeszteni a suliban. Utána nem akart kiengedni, az utamba állt, én meg jól térden rúgtam... igaz, ő is próbálkozott, de nem sikerült neki, csak a szemem fölé kaptam egyet stb. de persze neki állt feljebb, és olyanokat vágott a fejemhez... sajnos nem bírtam hallgatni, és "kirohantam" a teremből és kicsit még sírtam is. :(

xxxVA