Miért akad fenn mindenki a helyesíráson a kérdések megválaszolása helyett?

12:08-as vagyok ismét:

Valamint a "milyen" szó "mien", az "ilyen" "ien"-ként írása...

És (-sel nem kezdünk mondatot) ahogy az előttem szóló is említi, a fogalmazás teljes hiánya. Ember legyen a talpán néhány kérdésnél, aki kibogozza hogy miről is szól valójában.

Összefüggés, ez a kulcsszó, kedves kérdező.

Összefüggés áll fenn ugyanis a helyesírás és az író között. Aki nem tud vagy nem akar helyesen írni, az ugyan nem biztosan, de nagyon valószínűen és nagyon jó eséllyel szellemileg sem üt meg egy olyan minimálmércét, amire pedig szükség lenne ahhoz, hogy a kapott válaszokat érdemben hasznosítani is tudja, vagy hogy legalább elgondolkodjon rajtuk.

Nézz csak meg olyan kérdéseket, ahol látványosan rosszul ír a kérdező. 10-ből 9-szer igazából egy válasszal sem elégedett (mert senki nem akar 'azonosulni' vele, ami mondjuk nem is csoda), bunkó stílusban oszt le mindenkit - és csak az nem derül ki, hogy ha ő ekkora ész, akkor egyáltalán miért teszi fel a kérdést, ha úgyis jobban tudja a választ mindenki másnál?

Szóval neten a helyesírás kicsit olyan, mint élőben az öltözködés és az ápolt megjelenés. Nem határozza meg ugyan az embert, viszont sokat elmond róla. Mert bár még kevés pénzből is lehet jól kinézni pusztán úgy, ha az ember legalább a tisztaságra ügyel és arra, hogy kb. passzoljanak egymáshoz a ruhái, meg mondjuk fésűvel is végigmegy egyszer-kétszer a haján, férfiak esetében borotvával az arcán... és máris semmi baja vele senkinek még akkor se, ha egyébként minden holmiját a kínaiból szerezte. De látszik rajta, hogy azért igyekszik, ad magára, igényes... máris szívesebben beszélnek vele, segítenek neki.

Ugyanez a helyzet itt is: ha csak egy-két hiba van a helyesírásodban, az még nem tragédia, mindenkivel megesik, mindenkinek lehetnek elütései, ezen nem is akad fenn senki. Csak azon, ha egy mondaton belül hat hibád van még úgy is, hogy a mondat egyébként csak négy szóból áll... és azon már teljes joggal. Ez már a szakadt, bűzlő csöves megfelelője, és ugyanazért viszonyul az ilyenekhez mindenki ugyanúgy, ahogy azokhoz is élőben.

Ennyi.

igaza van az előttem szólónak. egy hibáktól, elütésektől hemzsegő, egymás után "hányt" szavakból álló kérdés igénytelenséget sugall. mert aki írni megtanult, az le tudná írni normálisan is, amit szeretne.

vannak olyen kérdések, ami tele van ilyen "cuki" szavakkal: ien, mien, szupcsi, kircsi stb és a kérdező ebben a stílusban azt a kérdést teszi fel, hogy őt miért tartják az osztálytársai beképzelt libának, aki csak menőzni akar. ilyenkor úgyis beszólnak neki, mert a stílusa elárulja a választ is. szóval tényleg jelzője annak, hogy ki is áll a kérdés mögött.

Mert zavaró, hogy szenvedni kell, mire kiolvassuk a kérdést. Ha látok egy ilyen "össztákolt mondatot", akkor meg sem szoktam nyitni, még ha tudom a választ, akkor sem.

Pl:

Hol tudnék lyukas sajtot venni?

hun tudnák likas sajtt veni?

Kedves barátaim... újabb förmedvény van láthatáron. Egyre többször látom, hogy egyesek a "hadd"-ot totál nem tudják leírni. Példa: "Te már mosogattál eleget, HAGY mosogassak most én"

"Hagy döntsem el én, mit akarok" - lehet ezt komolyan venni?

Hagy ne ragozzam tovább...