Mit tehetnék ezzel?

Kérlek titeket, segítsetek!

Mindig attól rettegek, hogy a környezetem eltapos valamit, ami fontos nekem. Sok dolog van az életemben, ami nem tökéletes, de hozzám nagyon közel áll, viszont ezeket hamar elhordják mindennek az ítélkezők. Nekem ez már szóban is ijesztő, mert mindig attól félek, mi van, ha egyszer majd nem szóban fog megtörténni? Bár még sosem volt rá példa és egy békés környéken élek, mindig rám tör a félelem, hogy valaki majd elsöpör mindent, amit szeretek, azért, mert neki valamiért nem tetszik.

Például az édesanyám egy túlsúlyos asszony. De emellett nagyon csinosan öltözködik, becsületesen dolgozik, több végzettsége is van, a bátyámmal szépen felnevelt minket. Régen az osztálytársaim sokszor csúfolták előttem azért, mert túlsúlyos. Bár leginkább azért csúfolták, mert az én anyukám, és én nagyon célpont voltam. Csúfoltak mindent, aminek hozzám volt köze. Az én kutyám neve nem lehetett szép kutya név, az én ruhám bármilyen is volt, nem lehetett szép. Napi szinten megkaptam ezeket. Egy ideig azt hittem, hogy mindennek vége lesz, ha vége a sulinak. Ma már felnőtt vagyok, és nem!

Nem rég történt egy dolog. Már én szégyellem magam miatta, mert elmeséltem valakinek valamit, amit a barátaim csináltak és részem volt benne nekem is, mert az illetőtől csak egy gúnyos vigyort kaptam és rögtön leszerepelt a szemében a barátaim munkája azért, mert nekem is közöm volt hozzá. Bármihez van közöm, annak csak ártok a puszta létezésemmel, jobb volna, ha semmi sem kapcsolódna hozzám. De úgy meg nem lehet élni. Annyi pici jó van ebben az egészben, hogy én viszont ezek az élmények miatt már nagyon toleráns lettem mások felé. Engem nem zavar, ha egy muszlim nőnek fontos az a kendő a fejét, sosem akarnám letépni róla, mint néhányan. Tőlem házasodhatnának a melegek is, nem venném el tőlük. Viszont ezt senkitől sem kapom vissza. Felém senki sem megértő. Azt senki sem nézi, hogy nekem valami fontos, ezért azt nem kéne bántani. Vagy direkt nézi, hogy azon keresztül bánthat engem.