Tudom hogy nagyon szánalmasan hangzik, de mit tehetnék ezzel?

Van az osztályban egy lány, aki csak 1-2 lánnnyal van jóba, egyáltalán nem népszerű, és gáznakt tartják, és ő is annak tartja magát. Egyszer véletlenül összefutottunk a könyvtárban, és elbeszélgettünk egy kicsit, de annyira nem csapott meg hogy "jajjmilyen jó fej, a barátja akarok lenni", bizalmatlan voltam. Aztán mostanában próbálok a jó dolgokra koncentrálni és sokmindent elhatároztam, és geyszer ráírtam, hogy menjünk el megint az egyik hétvégén. Igazából az hajtott hogy minél több ismerősöm legyen és minél több helyre mehessek. Aztán rájöttem hogy nemis akarok a barátja lenni, és sokszor idegesít, nincs nagyon közös témánk, teljesen mások vagyunk, egy csomó gátlása van és valahogy alád rendeli magát és valahogy elvárja hogy így viselkedj vele, és egyszerűen félek az egésztől, nem akarom hogy az alapján ítéljenek meg, hogy vele mentem valahová mert igazából nem is ngyon akarok menni. Tehát nem akarok olyan embernek tűnni, mint ő, de azt se akarom hogy kitudódjon, hogy ilyen szemét vagyok, mert erről én is látom hogy elég gáz. Szóval ha elképzelem hogy elmegyek vele akkor az van bennem hogy jaj ne már, nem akarok, minek, ha meg az hogy visszamondom, akkor meg az, hogy na, most sajnálhatod, eldobtad magadtól pedig lehet hogy jó fej és lenézted, azt akarod hogy mások is így előítéleteskedjenek veled?

15L