Mi jut eszedbe, ha meglátsz egy vakot fehér bottal közlekedni?

Azt, hogy szüksége van rá, hozzátartozik az életéhez.

Értelmes ember másra nem gondol.

Semmire. Nem kezdem el szánni, mert annyi erővel minden nap zokoghatnék 7 milliárd ember szerencsétlen sorsáért, cikinek sem tartom, mert nem szoktak szerencsétlenkedni, némelyik nagyon ügyesen helyt áll.

Egyszerűen csak arra figyelek, hogy ne álljak az útjába, tehát ha szembe megyek vele, akkor egyértelmű, hogy én térek ki. Ha segítségre van szüksége, mert jön a busz és megkérdezi, hogy az hányas, akkor megmondom, de többet nem foglalkozok vele, ha nincs bajban.

41N

Én se sajnálom őket. Max. ha meglátom, hogy valamilyen testi sérülés által vakultak meg pl. kiszúrták a szemeit vagy valami. Én beszéltem már vakokkal és süketekkel egyaránt, és tapasztalatból mondom, hogy nekik jólesőbb érzés, ha azt érzik, hogy nem szánják őket. Emberek ők is és megtudnak állni a két lábukon.

És azon szoktam gondolkodni, hogy vajon hogyan oldják meg a hétköznapi ügyeket? Pl. honnan tudja, hogy milyen ruha van rajta? Honnan tudja, hogy a boltban a polcról levett termék pont az amire számított? Az ilyen hétköznapi dolgokhoz azért kell néhány fortély nekik, és erre vagyok kíváncsi, de semmi több.

Én ezekre más megoldásokat is hallottam már :) Pl. egy vak asszony úgy különböztette meg a ruháid, hogy például amelyik ruhán négyszögletű volt a gomb, arról tudta, hogy kék színű. Ugyan ezen a gombon azt is kitapogatta, hogy hány lyuk van rajta (a cérnának), ha 2 akkor az egy blúz volt, ha három vagy több, akkor valami melegítő, vagy hasonló (most nem tudom pontosan).

Vagy a bevásárlásnál valóban megkért valakit, hogy segítsen pakolni, de mindig amelyik árú a kezébe került, azt megjelölte. pl: kicsit meggyűrte a konzerven lévő cédulát és innen tudta, hogy az kutya kaja, vagy őőő mondjuk vacsorára szánt étel. Persze a termékek nagy részét tapogatás után kiderítette, hogy az tészta, vagy szósz vagy fűszer stb. stb.

Az ilyen kis praktikák (bár nekem nincs szükségem rájuk) nagyon tetszetősek még számomra is. :)

Igen abban is benne volt :) A néni onnan leste el ezt nekem is mesélte. Vagy hát nem ő, hanem a megboldogult férje. De rengetek mást is mondott. Azelőtt úgy csinálta, hogy konkrétan felcinkézte a ruháid amin vak írás jelek szerepeltek, de azzal sok gondja, volt mivel már nem érezte olyan jól azokat a pöttyöket és mindig elkeverte, illetve megesett, hogy rossz ruhára tette vissza. Viszont a termék megjelölés a vakok körében elég gyakori. Több vak "ismerősöm" megcsinálta már ezt, nyilván innen szedték a sorozat producerei is az ötletet. Nem nagyon tudom, nem szoktam nagy gyakorisággal Tv-t nézni. Hallottam már olyasmiről is, hogy egy egyén külön fajta ragasztó cetliket hordott magánál, amiken a tapintás mindig más milyen volt, és így kategorizálta az ételeket. (Főképp a spájzban) Meg hát ma már, külön konyhai felszerelések vannak csak vakok számára. Egy kettőn én is csodálkoztam xD pl. nem voltam képes felismerni egy sima tojástartót, ami kibírja a víz hőmérsékletét, ha netán lágy, vagy kemény tojást akarna főzni az adott egyén.

Sok ilyen ember otthon kéntelen dolgozni, de így is nehéz. Általában számítógépen tevékenykednek. Sokan hiszik azt, hogy a hangos beszédű gépek segítségével, de az ismeretségi körönben is sokan mondták már, hogy az nem tetszik nekik. (valamiért) ezért inkább a 10 ujjas gépírást tanulták meg, és máig boldogulnak ezzel. Egyedül a menűpontokhoz meg a szerkesztésekhez alkalmazzák a hangos beszédű programokat, de egyébként nem.

Vagy ami különösen tetszett (ezt még muszáj leírnom bocsi :) ) az az, hogy sokszor javasolják, hogy számolják a lépéseiket és próbáljanak meg így memorizálni a környezetet. Egyik ilyen érintett erre nem volt képes, helyette vett magának egy fa sarkú férfi cipőt és a talajon kopogtatta meg néha. Meg hát ahogy lépkedett hallotta a koppanásokat. Innen tudta, hogy hol van (konyha, pince, hálószoba) és innen tudta megkülönböztetni az utcákat is a környékén, mivel a járda szakaszokat minden háztulajdonos a maga telke előtt maga csinálta meg, különböző célokra pl: kocsi feljáró. Szóval ez az egy nekem nagyon megtetszett, mert bizonyos távokra abszolúte nem volt szüksége segítségre, és így szabadon érezhette magát, mikor egyedül sétálgatott csak úgy az utcán :)

Azt gondolom, hogy esetleg segítenem kellene neki. Bár én is úgy tudom, hogy jobban szeretik ha nem sajnáljuk őket.

Valamelyik nap láttam egy ilyen idős nőt, nem igazán tudtam mit kéne csinálnom, de azért megkérdeztem segíthetek e neki.