Miért NEM engedélyezik/néd az aktív eutanáziázt?

Én engedélyezném!

Semmi értelme egy olyan emberi életnek, mikor már csak van az illeto és még lélegezni sem bír... Minek él, ha már segíteni sem tudnak rajta? Csak szenved... ha olyan állapotban lennék én is inkább a halált választanám, minthogy még évekig fekudhetnék gyógyszerek hatása alatt.

Az egyetlen komoly indok az, hogy van egy kis esély a visszaélésre.

Ez ellen minden eszközt be kellene vetni: tehát bizottság állapítaná meg, hogy a betegnek tényleg nincsen esélye és végig ellenőriznék a körülményeket. A betegnek elmagyaráznák a helyzetetét, a gyógyítás esélyeit, beleértve a legújabb kísérleti módszereket is.

A beteg, ha tudatánál van, természetesen az utolsó percig visszaléphetne, és maga nyomná meg a gombot - ha nem, akkor hiteles előző nyilatkozata kellene. Ha az sincs, és a rokonok kérik... na az kérdéses dolog. Ezt rendesen szabályozni kellene.

Ma is van eutanázia, amikor az orvos (egymaga, kérdés és magyarázat nélkül!) úgy dönt, hogy lekapcsolja a gépet egy betegről, és átteszi egy másikra, akinek szerinte jobbak az esélyei/rokonszenvesebb/több hálapénzt adott/akármi. Ez ma NAPONTA előfordul - úgyhogy álszentség félrefordulni, és harcolni a legális, nyilvános változat ellen. Főleg, amikor néha kórházak között labdáznak a beteggel... de természetesen az is mindennapos, hogy a beteg nem kap meg egy életmentő kezelést (pl. túl idős már, vagy fél év az előjegyzési lista, és közben meghal. Ez meg többnyire pénzkérdés).

Én is úgy gondolom, hogy az embernek minden körülmények között joga van dönteni a saját életéről. Még akkor is, ha egészséges - hát még akkor, ha gyógyíthatatlan beteg, aki folyamatosan szenved. Ebben nincs joga helyette dönteni a főnökének, az államnak, a pápának, vagy akár az Atyaúristennek sem - ha tényleg tiszteleben tartják a szabad akaratot és az emberi méltóságot.

Ha nem tartják, és az ember rabszolga - akkor természetesen más a helyzet. Akkor ő valakinek a tulajdona - és a tulajdonos majd dönt az életéről.

Nagymamám nemrég halt meg 3 hónapnyi betegség után. Tudta, hogy közel a vég és mondta, hogy nem sajnálja, csak nem akar szenvedni. A kórház gyakorlatilag széttárta a kezét és egy sajnálommal elintézte a problémát, ezért nekünk kellett végig ápolni, nézni ahogy elfogy belőle az élet...

Engem lelkileg teljesen tönkretett a látvány és ha már egyfelé tart a dolog jobban tetszett volna, ha egyik nap végleg elalszik ahelyett, hogy minden nap ugyanolyan fájdalmas és szomorú. Mindenkinek tudnia kéne ezt az érzést és egyből kiszednék a törvénykönyvből ezt a baromságot, nem vadidegeneknek kéne eldönteni azt, hogy egy embernek hogy érjen véget az élete, mert én is szeretnék méltósággal távozni egyszer...

Kérdező! Ha a páciens nyomja meg a gombot az nem eutanázia, hanem öngyilkosság. Ha én beteg vagyok és itthon magamra nyitom a gázt, az nem eutanázia.

Ehhez nem kell semmit engedélyezni, ha akarja úgy is megöli magát az illető (kés, kötél például).

"Válasz 17:22-nek.

Dobálózol a szavakkal de te sem tudod eldönteni, hogy mivel értesz egyet."

Mivel az eutanázia egy nagyon kacifántos szó az öngyilkosságra, ezért nincs sok erkölcsi értelme különbséget tenni a két cselekedet között.

Orvosként eszem ágában sem lenne beadni semmiféle mérget a betegnek, még akkor sem, ha könyörög. Nem vagyok gyilkos, és nem a halál elősegítésére, hanem _éppen_ az élet fenntartására tettem le az esküt. (Ezért gusztustalan az orvosokra hárítani a felelősséget és a feladatot.)

Ha viszont a beteg saját döntéséből öngyilkos akar lenni, ám legyen. De ne hívogassuk már "aktívpasszíveutanáziáknak" azt, ami nem az, és ne tegyünk úgy, mintha _bármiféle_ különbség is volna kötél/érvágás/gyógyszer/méreginjekció között.