Történt olyan haláleset, amiben te is hibás vagy?

Szerencsére nem haláleset,bár elég sok percig nem tudtuk,hogy az vagy sem.

16 voltam,amikor anyával és az akkor 4 hónapos öcsémmel mentünk haza,télen,jeges úton.Hátul ültünk,bekötve mindenki.Öcsém nagyon üvöltött,anyát nagyon idegesitette,így kivettem,csend is lett,elaludt.De mielőtt visszatehettem volna,lesodródtunk,többször átpördültünk,minden oldala összetört a kocsinak.Első 2 pördülésig voltam magamnál,szoritottam magamhoz a kis testét,de elvesztettem az eszméletem.Csend volt amikor eszméltem,öcsém sehol.Nehezen megtaláltam a fejreállt kocsiban,kitörtem a hátsó szélvédőt,be volt félig törve,kimásztam öcsémmel együtt,olyan volt mint aki alszik.Megnéztem anyát is gyorsan,lába beszorult,ne tudtam kihuzni.Hivam a mentőket,15 perc alatt értek ki.

Addig próbáltam öcsémet élesztgetni,de nem reagált,mentőközpontos által modottakat hiába próbáltam,se orrbafujásra nem reagált,se hóra,se pici arc"ütögetésre".Aztán 1-2 perc után már éreztem hogy vesz levegőt,de ájult volt,mentőben sikerült felébreszteni.

szerencsére nem lett maradandó baja,se anyának,nekem se,csak a kocsi lett totálkáros,de akkora pánikban nem voltam azóta se.

Iszonyat érzés,hogy a saját kisöcséd ott van a karodban és nem tudod él-e,mi baja.