Történt olyan haláleset, amiben te is hibás vagy?

Ez igen.....

Velem nem történt szerencsére, de egyik ismerősömmel igen.

Ott az volt hogy éppen szakadt kint a hó, tavaly, meg jeges volt minden a terasz. És a nagymamáját megkérte hogy ugorjon le a sarki kisboltba kajáért neki, mert ő akkor éppen a laptopját szerelte és mivel munkába készült sietnie kellett vele. A nagymamája elindult kilépett a házból de a teraszon hanyatt vágódott. Mivel a haverom nem volt ott nem látott semmit, a nagymamája felállt a teraszon, nagy nehezen, ezt a szomszéd látta egyébként és közbe ömlött fejéből a vér, majd elindult a kapuig és ott össze esett. Akkor már csengettek is ezerrel, a haverom kirohant, hívta a mentőket, persze olyan helyen ütötte be a fejét hogy elég sok vért vesztett, meg közbe a karján is megsérült a kapunál ami szintén vérzett, artériás vérzés volt. A vér veszteség miatt a szívébe is szívritmus zavar keletkezett, plusz ami magával hozta a keringési zavarokat is. Aminek az lett a vége hogy a kórházba szállítás közbe már leállt a szíve, akkor újra tudták éleszteni, de a műtőben már nem.

Ebből rendőrségi ügy is lett, mert a haveromnak kötelessége lett volna eltakarítani a jeget meg a havat, azt megcsinálta a ház előtt, de a teraszon nem, mert oké hogy a bakancsa nem csúszott annyira, de viszont a nagymamájának a csizmája pedig teljesen csúszós volt, és a teraszról nem kaparta le a jeget, mert teljesen kiment a fejéből, meg nem hitte volna hogy ekkora baj lesz belőle.

A férjem fáradtan ült autóba vezetni és meghalt. Nem én voltam a hibás, mégis az egész családján lehet érezni a neheztelést.

Úgy gondolják nekem kellett volna megakadályozni, hogy fáradtan volánhoz üljen. De kérdem, honnan tudhattam volna, hogy mennyire fáradt? Amúgy egy nőnek mekkora szava van, ha a férfi akar valamit?

Velem történt ilyen, mondjuk nem hibás voltam benne, inkább az okozója. Régen egy telephelyen dolgoztam, a felszerelés része volt egy éles lőfegyver. Egyik este, amikor kimentem rágyújtani láttam, hogy 3-4 alak a sötétben átsuhan az épületek között. Mivel nem voltam biztos a látottakban egyedül elindultam, ma már tudom, hogy a legnagyobb baromságot követtem el. Amikor befordultam az épület sarkán éppen törték fel az egyik ablakot, amin rács volt. Rájuk üvöltöttem, de ahelyett, hogy elszaladtak volna, felém indultak el. Miután az egyikük kezében kés volt, így a fegyvert előkaptam, majd rájuk üvöltöttem újra, hogy fegyver van nálam, és használni fogom. Nem volt nagy hatással rájuk, így a levegőbe lőttem egyet, amire kettő támadóm inkább megfordult, de a harmadik már odaért a késsel, és szúrt is. Kikerültem, és fejbe vágtam a kezembe lévő fegyverrel, ami kiesett a kezemből. Dulakodni kezdtünk a fegyverért, a kést elejtette. Szerencsésen felül kerekedtem rajta, és én bírtam megfogni, a dulakodás viszont tovább tartott, és ahogy a kezemet ütötte, az elsült. Szívén ment keresztül a lövedék, azonnal meghalt.

Hogy lehet feldolgozni? Sehogy. Keresel másik állást, és próbálod elfelejteni, amit nem lehet.

Nekem hál Isten csak majdnem, happy end lett a vége.

Egy barátommal részegen ökörködtünk amikor kettőt hátra lépett és leesett egy nem használt nyilvános WC-be, métereket háttal és fejjel a beton lépcsőre. A kezeim közt volt míg nem jött a mentő, életveszélyben feküdt az intenzíven csigolya törésekkel és súlyos fejsérüléssel.

Istennek és a gondviselésnek hála gyorsan felépült és mára csak egy platina lap meg pár csavar az emlék amivel összerakták, egyébként kutya baja. Nem is tudom elképzelni mi lett volna ha nem így alakul, borsózok ha visszagondolok.

Azt nem mondanám, hogy én voltam a hibás, de az kétségtelen, h részese voltam az eseményeknek.

Gyerek voltam még és szerettem volna bringázni egyet. Át is tekertem egy barátomhoz, hogy irány bringázni. De neki nemigazán volt kedve, inkább maradt volna otthon. Én azonban addig-addig mondogattam, noszogattam, hogy menjünk már bicózni egyet, hogy rábólintott. Elindultunk, de az utcájukból kiérve az első kereszteződésnél elütötte egy autó. Kívülről szemlélve egyébként nem tűnt a baleset olyan súlyosnak, mint amibe bele lehet halni, mikor odaértem hozzá akkor viszont már láttam, hogy nagyon súlyos koponyasérülést szenvedett. Azonnal meghalt, a kiérkező mentő is csak a halál tényét tudta megállapítani.

16 évesek voltunk. Okoltam magam, és a szülei is okoltak, el is zavartak a temetéséről.

Azt nem mondanám, hogy feldolgoztam, mert nem, de ma már tudom, hogy bár részese voltam az eseményeknek, ez egy baleset volt.

Szrencsére nem velem, hanem egy ismerősömmel esett meg a dolog.

A legjobb barátjával részegen szórakoztak az állomáson, próbálták egymást bátorságban túllicitálni. Mire a legjobb barát megérintette a felsővezetéket. Azonnal szörnyethalt. Az ismerősöm tudtommal azóta is magát hibáztatja, évekig nyugtatókat szedett.