Mit szóltok a versemhez? -lenn--

az a baj, h nem elég a rímhez az azonos magánhangzó...

pl a hold-csók az nem rím... a hold egy rövid,kemény szótag, míg a csók egy hosszú, lágyabb

a szárnyán-arcán már rímnek mondható, de az egyszerűbb változatból...

a verseknek ritmusa van...fel kell tudnod olvasni egy bizonyos ritmusban, mintha énekelni akarnád..ha nem sikerül,akkor nincs ritmusa a versedben

a szóhasználat is erőltetettnek tűnik...hány éves vagy? mert még olyan 10-13 évesen ez elmegy....de ha mondjuk 20 évesen írsz így, akkor sajnos nem fog változni...mindenki tehetséges valamiben, de te nem ebben...sajnálom...próbálkozz a prózával inkább, abban nem kell se rím,se ritmus, ott csak a fogalmazás számít.

Kedves Kérdező!

Számomra az nem világos, hogy miért írsz verseket?

Azért, hogy ki tudd adni Magadból az érzelmeidet? Azért, hogy megmutasd másoknak az érzelmeidet? Vagy azért, mert költő (esetleg jó költő) szeretnél lenni?

azt mondod, valamivel szeretnél kitűnni, valamiben jó akarsz lenni...ezzel mindenki így van, de ez nem úgy működik,hogy kiválasztasz valamit és akkor "én most ebben jó leszek" ... ez nagyon buta elképzelés, ne haragudj... az ember azzal tud kitűnni, amihez tehetsége van...ha neked a versíráshoz nincsen, akkor soha az életben nem leszel annyira jó benne, hogy kitűnj vele... még fiatal vagy, nem tudhatod igazán miben vagy tehetséges, de hidd el, van ilyen dolog az biztos :) mindenki tehetséges valamiben, de nme ő dönti el azt,hogy miben legyen az, ez egy velünk született adottság... keresgélj még és ne ragaszkodj görcsösen ehhez a versírás dologhoz...annyi minden van még, amiről kiderülhet, hogy te vagy benne a legjobb :)

saját példám: én már gyerekkoromban is írtam verseket és minden versmondó versenyt megnyertem...ezért színésznő akartam lenni, aki nagyon jó és elismert és úgy gondoltam, én leszek a legtehetségesebb színész...hát, miután elmentem egy drámatagozatos gimibe a többi tehetséges gyerek közé, rá kellett jönnöm sajnos, hogy én pocsék színész vagyok, és egyáltalán nem vagyok színpadra való...hiába próbáltam meg mindent annak érdekében, hogy jobb legyek a színpadon, egyszerűen nincs hozzá tehetségem...ezért maradtam annál, amihez értek... írok,rajzolok,énekelek és a színészkedésről teljesen letettem...és jól tettem, hogy nem erőltettem, mert valószínüleg nagyon beégnék vele folyamatosan

Elolvastam a verseidet.2 perc gondolkodás után én is írtam egy verset.

"Téli hideg éjszakán,

vágyakozva vártam rád.

Fagyos úton sétálva,

epekedtem utánad.

Végre láttam testedet,

mely megremegtette szívemet.

Előttem álltál fényesen,

Szívembe költözött a tavasz ékesen.

Nos ez a vers alig 2 perc alatt íródott.2 nagy hiba van vele.1.Versnek nem lehet nevezni(pedig rím is van)

2.Elég sz@r amit írtam úgy ahogy van...

Vagyis nincs tehetségem,ezért nem is erőltetem.A te verseidről valami hasonló jött le nekem(bocsi,de a te versed sem tetszik)és úgy érzem kábé annyira vagy tehetséges mint én..Valaki előttem már írta,hogy sok fiatal próbálkozik a vers írással,de ennyi..a tehetséghez születni kell.Mint ahogy nem mindenkiből lesz Salvador Dali sem így nem mindenki lehet Petőfi se..

"ezzel mindenki így van, de ez nem úgy működik,hogy kiválasztasz valamit és akkor "én most ebben jó leszek" ... ez nagyon buta elképzelés, ne haragudj..."

Nem buta elképzelés. Pont az a lényeg, hogy a 15-20 éves kor arra való, hogy az ember lehetőleg mindent kipróbáljon, hátha valamihez érzéke van. Ha nagyon nem negy, azt észreveszi és abbahagyja. De ha valaki nem próbálkozik, akkor sohasem fogja megtudni, milyen lehetőségeket hagyott ki.

18 éves koromban én is írtam verseket, megjegyzem, a teljesen alapvető hibákat ki is küszöböltem, volt formájuk, nem voltak cukormázasak-nyálasak-közhelyesek sem, de nem voltak jók. Egy éven át dolgoztam velük, mire megállapítottam, hogy ez nem fog menni. A 20. vagy 30. jól sikerült versen felől nézve az elsők rémesen dilettánsak voltak, az első felől nézve a huszadik vérprofi. Csakhogy közben nemcsak íróként, hanem olvasóként is fejlődtem annyit, hogy belássam, zsákutca. Erre viszont az ember csak akkor jöhet rá, ha mer próbálkozni. 15-20 éves igenis kísérletezzen, próbáljon kitűnni. Mikor máskor foglalkozna az ember ezzel?

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Meg tudod mondani, hogy ez mitől ennyire jó??? Nem. Egyszerűen csak ott van és van és jó. Ehhez kell tehetség. Hogy csak legyen és attól, hogy van, attól legyen jó. Nem lehet megtanítani, hogy mitől jó egy vers!

"Mitől JÓ egy vers?"

Nincs rá gyors és egyszerű válasz, ahogy egyébként az élet sok más területén sincs gyors és egyszerű válasz arra, hogy mi mitől jó.

Ha elolvasol egy polcnyi esztétikai könyvet, akkor lesz rá elméleti apparátusod, hogy megindokold, miért jó egy vers. Persze akkor is maradnak bizonytalanságok, pontatlanságok. A legtöbb ember azonban nem esztéta, hanem gyakorlatiasan áll hozzá a versekhez, vagyis olvassa őket és ízlésítéletet mond róluk. Az ízlés egy gyakorlati érzék, amit csak az esztéták tudnak pontos elméleti fogalmakra lefordítani. Az ízlés gyakorlottság, hallgatólagos tudás. Senkiből nem lesz jó sebész, ha elolvas egy halom anatómia tankönyvet, mert kell még gyakorlat is. Ügyvéd sem lesz abból, aki elolvas egy halom jogszabályt, mert ehhez is gyakorlat kell. Mesterszakács sem lesz abból, aki elolvas egy halom szakácskönyvet, mert ehhez is gyakorlat kell. Az sem megtanulható könyvből, cikkből stb., hogy el tudd különíteni a rossz verset a jótól. Hanem ehhez is gyakorlás kell.

Ha rendszeresen olvasol irodalmat, lehetőleg sokfélét, mégpedig odafigyelve, gondolkodva, átérezve, éveken át, akkor kifejlődik bizonyos fokú ízlésed. Persze kritikák és esztétikai elméletek ismerete segíti az ízlés fejlődését, de önmagában nem elég.

A végeredmény az, hogy jó az, amit a jó ízlésűek annak éreznek. Aztán persze észre lehet venni ezeknek a műveknek a közös vonásait: mondjuk ilyen a tartalom, forma és anyag egysége, az egyéniség, az újdonság stb., ahogy a tankönyvek írják. De ezek a kifejezések csak annak telnek meg tartalommal, aki gyakorolja az olvasást.

Az előbb mondtam néhány iskolás fogalmat, pl. tartalom, forma és anyag egysége, meg újdonság. Ebből rögtön sejthető, hogy rossz vers pl. az, amiben nincs újdonság (tehát a vers közhelyes), ami rosszul van megformálva, ill. a forma és a tartalom között nincs kapcsolat.

Mielőtt megkapnám a népszerű ellenvetést, hogy szubjektív egy irodalmi mű megítélése, megjegyezném: nincs teljes egyetértés: pl. nagyon sok egyébként olvasott és jó ízlésű ember leszólja Joyce és Proust regényeit, mások pedig dicsérik őket. De abban konszenzus van, hogy mondjuk József Attila nagy költő, míg pl. McGonagall egy zseniálisan pocsék költő (bizonyos értelemben tehát végül is jó költő). Még abban is, hogy Proust nagy író, legfeljebb abban nincs, hogy jobb-e mondjuk Tolsztojnál. Vannak, akik leszólják Hemingway-t, de ők sem mondják, hogy ponyvaszint. Az egyéni ízlés számít, de van bizonyos objektivitás is az irodalomban. Már csak azért sem szubjektív dolog egy műalkotás nagysága, mert az ember jó esetben különbséget tud tenni "rossz mű" és "mű, ami nekem nem tetszik" között. A már fentebb Karafiáth Orsolya versei pl. nekem nagyon-nagyon nem tetszenek, de nem tagadom, hogy hozzáértő, szakszerű költő, sőt, van tehetsége is, a versei tehát nem rosszak (igaz, messze van attól szerintem, hogy klasszikussá váljon vag annyira sztárolni kellene, ahogy sztárolják - középszerűnek tartom).

A sok jó vers olvasása mentett meg attól is, hogy a saját "verseimet" értékelhető versnek tartsam.

Szóval ha tudni akarod, milyen egy jó vers, akkor olvass jó verseket.