Mit szóltok a versemhez? -lenn--

Ettől még nem vagy béna csak az előző versed nem sikerült olyan jól (vagyis hát nekem nem tetszett) de lehet, hogy mellette van ezer másik klassz versed. Ha szereted csinálni akkor ne add fel és gyakorolj, olvass utána ezekben a témákban, hogy hogyan lehetnél jobb stb.

Ismét az egyik "okoska" voltam :D

"akkor most béna vagyok vagy mi?:("

Jelenleg nem béna, hanem KEZDŐ vagy. Kemény munkával vagy sikerül innen továbblépni (ebben az esetben tehetséges vagy), vagy nem (és akkor nem).

Nézzük a 2. verset.

"EGY BARÁTSÁG VÉGE" a cím. Ezzel megint az a probléma, hogy közhely, túl nagy téma. Egy fiatal, kezdő költő számára egyszerűen túl nagy falat. Egy Goethe megpróbálkozhat ilyesmivel, de egy kezdő nem. Nem azért, mert tilos, hanem azért, mert a kezdő kezében az általánosságból közhelyesség lesz.

"Minden, ahogy ez is, csak kezdetleges,

Mint ahogyan a tündöklő tavaszi reggel,

Hirtelen komor téllé változik,

Úgy foszlik semmivé, a barátság is."

A tavaszi reggel nem válik komor téllé. Esetleg "mint ahogy komor téllé változNA". De az a baj, hogy ez csak leírás, nem ad hozzá a tartalomhoz semmi eredetit. Évezredes közhely, hogy a barátság megszűnése egy sivár érzés, olyan, mint a tavasz elmúlása. Ld. még Csokonai ("tavaszom, vígságom téli búra vált"). A különbség, hogy Csokonai nem pontatlan, mert nála a bú téli, nem lesz tavasszal tél. Nagy Ferónál (Amikor megjöttél, rögtön ősz lett, majd hirtelen tél) már egy bátrabb metaforikus konstrukciót látunk, de az sem pontatlan, legalábbis betartja az évszakok sorrendjét, és azért sem lapos, mert a "tél" ebben a szövegkörnyezetben egy utalást tartalmaz az oroszokra.

"Minden nap új esélyt ad,

Ahogyan a reményt is,

Hogy talán, meggyógyítható

Hogy talán, lehet újra kezdeni."

Ez meg sajnos nem költészet, hanem amcsi motivációs beszéd, ráadásul prózában.

"Szemünk bogarában forrt a tűz,"

Képzavar. Bogár vagy tűz? A tűz nem forr.

"Beléje mártottam én mélyen,

Mint kút vizébe a pásztor a vödröt,

Annak mélységes mélyére."

Az előbb tűz volt, most víz. Bár ez egy valamivel jobban megszerkesztett kép, csakhogy mit mártott bele? Nem derül ki.

"De a kút vize nem ad forrást,

S nem engedi ő sem,

Hogy megfejtsem, mit takar,

Ha szívemet beleeresztem."

A "mit takar" pongyolaság. Meg akarod fejteni, ki akarsz belőle emelni valamit, nem a szívedet beleereszteni. Vagy a szíved valami mérőpálca, amit belenyomsz? Ez talán valami szürrealista versbe módosított formában beleépíthető lenne, ám ide nem illik.

Örök titok marad hát,

"S vége, a szomorú dalnak,"

"Vége a dalnak" elcsépelt kifejezés, ráadásul olyan konnotációi vannak, amiket ki lehetne használni, de itt nem használod ki. Viszont "szomorú dalnak", de miért szomorú? Az nem baj, ha valami szomorú ért véget, az a baj, ha egy vidám dal ért véget.

"Így lett hát, a fényes tavaszból,

Borongós, szomorkás, téli éjszaka."

Ez már pontosabb, mint az elején lévő tavasz/tél kombó, csak hát a 2 közül az egyiket törölni kellene, mert az ismétlés felesleges.

Tehát itt is sok probléma van. Mondom, nem béna vagy, hanem dilettáns. A legtöbb profi dilettánsként kezdte. Dolgozni kell sokat, aztán lehet, hogy lesz eredménye.