Budapest az ördög lakhelye? Meggyőzhetjük az ellenkezőjéről?
Párommal a fővárosban szeretnénk letelepedni. Már laktunk ott régebben, szerettük. Most visszaköltöznénk újra, ott mégis több a munkalehetőség, a gyerekek is több óvoda, iskola, szórakozás közül választhatnak.
Erre jön drága anyukám, aki szerint nincs is ennél rosszabb ötlet, mert ott a gyerek tutira elzűllik, alkoholista drogos lesz, mert biztos rossz társaságba keveredik majd, sőt el is rabolják majd, vagy elüti a villamos, stb.
Ehhez képest csomó ismerősünk, párom részéről rokonok is laknak ott, kisebb nagyobb gyerekekkel, mégsincs egyiknek sem ilyen problémaja. Szerintem a családi háttér számít, kellő odafigyelés, szeretet, és akkor nem lesz gond.
Szerintetek meggyőzhetjük anyumat? Ha igen, mivel? Vagy inkább hagyjuk rá?
Budapest nagy, a különböző részei között ég és föld a különbség. Tényleg vannak nagyon gázos részei, ahová nappal sem merek menni, de nagyon szép, rendezett, kulturált részei is vannak, ahol normális, kulturált emberek élnek.
Melyik részére költöznétek?
Anyuka sokat nézi a tv-t. Gyerekrablás? Ez nem Amerika! Errefelé max. az elvált szülő nem hozza vissza a láthatásról a kölyköt!
Én itt születtem Pesten és 38 éve élek itt. Én is utálom a várost de nem a pia meg a drog miatt.
Nekem egyszerűen csak koszos, zsúfolt, hangos, büdös, és az emberek nagyon nem figyelnek senkire.
A munkával kapcsolatban meg ne legyenek rózsaszín illúzióid mert már a fél ország itt van és rengeteg a munkanélküli. A munkaadók ezt brutál módon kihasználják és alig akarnak fizetni. Kevés a jól fizető, tisztességes állás, a hirdetések java része gagyi, valótlan.
Hacsak nem valami szakember vagy valami hiányszakmában vagy vannak ismerőseid...
Drogosokkal én még nem találkoztam pedig a 7. kerület dzsumbujában élek.
A gyereknek el lehet mondani, mit szabad, mi a helyes. Sokat számít az, hogy, mit hoz otthonról.
Közlekedni is meg lehet tanítani. Nem kell a villamos elé lépni és nincs baj.
Mellesleg pont a villamos az egyik legbiztonságosabb jármű elütés terén.
Egyrészt ahhoz, hogy elüssön vagy át kell szaladnod az úttesten a sínekig tehát nem a járda mellett megy, mint a busz vagy a troli.
Másrészt a megállóban szépen megállsz és hagyod elmenni és utána kelsz át. Na ennyi.
Minden gyereket meg kell tanítani közlekedni. Vidéken is kiléphet a kocsi meg a távolsági busz elé ott is felszaladhat bármi a járdára...
Egyet jegyezz meg: ne költözz a nyolcadik kerületbe -habár vannak tűrhető részei- én évekig dolgoztam ott, és nem sírom vissza. Na ott láttam a földön narkós tűket, és volt az őröknek is összeütközésük velük de ez csak egy kis zsebkendőnyi része a városnak.
A budai oldal jobb de az meg drágább minden téren.
Én szívesebben laknék vidéken ha lenne meló. Elegem van a városból. Az emberek is természetesebbek. Itt azért egy kicsit durvábbak, pimaszabbak a kölykök sokat megengednek maguknak. De nem mindegyik ilyen. Figyeljetek oda rá kikkel barátkozik esetleg szülőin megismerni, megnézni a barátok szüleit.
A munka foleg a férjem miatt fontos, mert ő állami cégnél dolgozik, és ott jobb az előre jutási lehetősége. Én két év múlva diplomázom, és a mostani hirdetések alapján lesz munkám :)
Anyukám rettentően féltett engem is mindentől, most meg itt az unoka akiért nonstop retteghet.
Hirdetésék??? Drága erre ne alapozz!!! Tele a város gyakorlatlan friss diplomásokkal. A gyakorlatlanság irtó nagy hátrány pláne ha sorban áll a gyakorlott választék.
A gyerekes anyukáknak meg aztán még macerásabb. Érdekes, hogy egy pasitól sose kérdik meg van-e gyereke csak a nőket diszkriminálják ezzel szerintem aljas módon. Mintha egy dolgozó nem betegedhetne meg csak egy gyerek.
Ne legyen igazam kívánok neked sikeres álláskeresést de, mint veterán álláskereső mondhatom, hogy a hirdetésekre nem lehet alapozni.Én is így tanultam szakmát, hogy melyik a keresett és mégsem megy mert százezren ugranak egy hirdetésre!!
A többsége kamu, nem a valóságot takarja, már megvan a befutó, ami meg marad arra több ezren jelentkeznek. Mint fentebb írtam a fél ország itt van már, tele a város, óriási a túljelentkezés mindenhol. Pláne ha még gyakorlatod sincs de gyerek viszont igen...
Ma már egy takarítást sem olyan egyszerű megszerezni az átmeneti meló meg, mind diákmunka lett.
Javaslom, hogy ne csak a hirdetéseket bújd hanem járj el a műegyetemre ott szokott lenni állásbörze diplomásoknak, és keress a neten jó cégeket, az oldalukon szoktak lenni álláshirdetések vagy keresd meg a HR-est és küldj önéletrajzot.
Az nem lényeg ha épp nem hirdetnek, de ha van üresedés ott van kéz alatt egy önéletrajz. Ezt fejvadászok is gyakran javasolják. Nekem egyszer sikerült így, hogy vakon küldtem önéletrajzot a bíróságra adminisztrátornak jelentkeztem. Kinyomoztam a munkaügyis nevét, e-mailjét, és egy hét múlva fel is hívtak. Csak pont akkor csúszott be egy ingyen okj-s, amire már régen fentem a fogam, így ugrott a meló de úgyis csak egy évre kellettem volna.
A megüresedett munkahelyek legnagyobb részét nem a hirdetések útján töltik be. De ha személyesen mész önéletrajzot osztogatni az még jobb.
Anyuka meg majd megszokja és ha látja, hogy megy az élet baj nélkül majd megnyugszik.
Talán ha már berendezkedtetek akkor eljöhetne látogatóba szétnézne a városban és a saját szemével láthatná, hogy nincs, mitől félni.
A munkakeresés nehézségeivel sajnos tisztában vagyok. Voltam már én is munkanélküli, nem rövid ideig. De reménykedem hogy majd sikerül.
A férjemnek lesz, az a tuti.
Anyukám azok táborába tartozik, akik az egész életüket azzal töltik, hogy rettegnek a gyerekeikért. Most meg az unokáért. Mindent túlaggódik. Csak egy példa: ma kitalálta, hogy ki kell cseréltetnie nála a lakásban az ablakokat, mert nem lehet bukóra nyitni, és igy a gyerek biztos hogy kiesik rajta. Felfogása szerint, jobb állandóan félni, rettegni, mert akkor már fel van készülve mindig a legrosszabbra. Én ennek a nevelési elvnek még igy 30 felé is iszom a levét...
Ismerős a dolog az én anyukám is végigrettegi az életét mindentől ideges, mindenben a rosszat látja, akármi adódik szerinte úgyse sikerül. Nem is csodálkozom, hogy az életben sose jutott előre viszont az idegeibe betegedett bele.
Az ilyennel nem tudsz, mit csinálni én egyszer álltam a sarkamra és megmondtam neki, hogy, amit ő csinál az beteges és az én életemet ne is terhelje vele oldja meg maga. Valahányszor nekiállt problémázni azonnal határozottan közbevágtam és leoltottam. Ez szült némi vitát eleinte de aztán abbahagyta.
Szerintem jobb is, hogy kikerülsz az árnyékából. Az ilyen nem más, mint egy mérgező szülő és nem kap észbe ez a legrosszabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!