Volt olyan aki öngyilkos lett mert nem tudta elvégezni a főiskolát/egyetemet és ott állt 22 évesen szakma nélkül, tele szégyennel, és azzal a tudattal hogy a szülei egy rakás pénzt kiszórtak rá feleslegesen?

Erre csak azt mondom hogy ne akarjon diplomás lenni az aki nem jó tanuló.

Én tisztába vagyok a képességeimmel, ezért nem mentem egyetemre.

Viszont 22 évesen van szakmám.

"ne akarjon diplomás lenni az aki nem jó tanuló."

Nem írta, miért nem tudta elvégezni. Nekem pl. a társasággal voltak problémáim, nem bírtam Budapestet. A változtatás segít. Ez tény.

Szerintem deríts ki, hogy egyáltalán mihez van érzéked. Nem gáz elmenni a pályaválasztási tanácsadóba és segítséget kérni.

Amúgy tényleg zavaró, hogy mindenhonnan azt hallod még mindig, hiába van sz*rban a gazdaság és a munkaerőpiac, hogy rögtön érettségi után tanulj tovább. Ha később kezded el, akkor sem lesz világvége. Az egyetemen senkit nem érdekel, hány éves vagy - nem középiskola!

Szerintem halassz inkább, minthogy kiiratkozz, és menj el dolgozni. Akár külföldre is (ha beszéled a célország nyelvét, de legalább az angolt). Pénzt is keresel, és időd is lesz gondolkodni.

Írtam neked már privátot is (egy másik kérdés kapcsán írtál rám, de egyértelmű, hogy ez is te vagy). Gondolom már letettél rólam, ha kiemelted a kérdést... Figyelj, komolyan mondom, hidd el, amit írtam neked privátban: segítségre van szükséged. Írtam neked, hogy hasonló a helyzetem. Nem látod jelenleg reálisan magadat. Nem józanul ítéled meg a helyzetedet. Abból, amit írsz, úgy gondolom, hogy ez egy régóta tartó folyamat lehet nálad. Nem a te hibád, hogy ide kerültél és nem a te hibád, hogy depressziós lettél. Ez egy betegség.

Látszik, hogy kötődsz a szüleidhez és nem akarsz nekik csalódást okozni. Lehet, hogy most nem térült meg a pénzük, de összehasonlíthatatlanul jobban tönkretennéd az életüket, ha meghalnál. 20 év múlva, mikor már minderre egészséges, kiegyensúlyozott felnőttként emlékszel vissza, rá fogsz jönni, hogy mennyire csak idő kellett neked, és arra volt szükség, hogy túljuss ezen.

De nem egyedül kell rajta túljutnod. Ezt én is most értettem meg magammal kapcsolatban. Ha valakivel olyanok történnek, mint amiket te írtál privátban, az már bőven elég a depresszió kialakulásához. Fel_kell_keresned_egy_szakembert! Nem szégyen, ahogy az sem szégyen, hogy kórházba mész, ha eltörik a lábad.

Biztos azt gondolod, hogy más korodbeliek "normálisak", és anélkül is teljesen jól élik az életüket, hogy pszichiáterhez kellene menniük és szégyen, hogy erre neked szükséged van - nem igaz. Lehet, hogy nincs szükségük rá. De lehet az is, hogy te azáltal, hogy megbirkózol a belső gondjaiddal már 22 évesen, azzal olyan önismeretre és élettapasztalatra, bölcsességre teszel szert, amivel 45 éves korodra sokkal kiegyensúlyozottabb életet élhetsz, míg mások, akik csak átbulizták a kamaszkorukat, majd ott jönnek rá, hogy nem voltak elég céltudatosak, nem tanultak meg elég mindent, nem tudják kezelni a házassági problémáikat.

Amit írsz, az egyben az én történetem is. Remélem, mindketten legyűrjük az akadályokat.

"idegileg nem bírom a főiskolát"

Nem kötelező ám főiskolára járni. Nem Te vagy az egyetlen, aki ott hagyja, mert nem bírja, nem tetszik neki, nem olyan, ahogy elképzelte. Szépen menj el egy OKJ-re és 2 év alatt tegyél le egy hiányszakmát. Talán jobban is jársz vele. Nem kell ám mindenkinek diploma. Ez csak manapság divat, hogy ha kell ha nem legyen egy diplomám, akkor is, ha az csak vmi humbug hülyeség. Az ilyen hozzáállás végett van olyan kevés szakmunkás és olyan sok diplomás munkanélküli. Állj szépen a szüleid elé és mondd meg nekik, hogy sajnos ez még sem az, amit Te anno elképzeltél és szeretnéd ott hagyni. Semmi akadálya nincsen, hogy később, mondjuk egy szakma és pár év munkatapasztalat után akár befejezd a fősulit, de most felesleges kínlódni vele. Öngyilkosnak lenni meg végképp semmi értelme, mert akkor tényleg nem csak a pénz lett volna felesleges, hanem szüleid eddigi erőfeszítései azért, hogy belőled erkölcsös embert faragjanak. Nem szabad a szüleiddel kicseszni azért, mert most nem látod az élet értelmét. Tényleg csak nekik ártanál ezzel. Most oké, lehet nem fognak örülni, mert ott hagyod a sulit, pár hónap mosoly szünet is lehet. De szerinted mit éreznének, ha egy ilyen miatt veszítenék el a gyereküket? Megkockáztatom, hogy még sokkal inkább magukat hibáztatnák, amiért nem adtak elegendő bizalmat, hogy ha ilyen gondod van, akkor bátran fordulj hozzájuk.

Na, bocsi a kisregényért, a lényeg: próbáld ki magad a világban másik területen, szerezz szakmát és addig is lesz időd eldönteni mit akarsz.

"A többieknek: idegileg nem bírom a főiskolát"

Én ezt megértem, többen is vannak így vele, nagyobbat vállaltál, mint amit bírsz.

De jól értem, hogy neked nem az a problémád, hogy elvégeztél 5 félévet és a 6.-kat otthagynád? Mert abból, amit írtál, nekem az jött le, hogy nem is haladsz a tanulmányaiddal, és ezt nem tudják otthon. Vagy nincs igazam?