Akik úgy gondolják, hogy mindenki tud úgy festeni, mint Picasso, azok mit fognak fel a világból?

ezekkel az indoklásokkal az a gond, hogy egyik sem objektív, sőt.

Az sem igazán az, hogy egy "keretsztori" mentén mennyi mindent lehet belemagyarázni egy absztrakt műbe (erről különben is annyit, hogy némi fantáziával egy fehér alapon fehér pászmákat ábrázoló festménybe is bele lehet magyarázni gyakorlatilag bármilyen keretsztorit és "mélységet", ha el nem röhögi magát közben az ember...), az meg végképp nem, hogy milyen érzéseket vagy gondolatokat vált ki az emberből egy ilyen.

Egy mondjuk impresszionista festménynél még azt mondom, hogy ott lehet valamilyen szinten üzenetekről, benyomásokról beszélni, ami az emberek többségénél hasonlóan ülepszik le, de egy absztrakt festménynél aztán teljesen az emberre van bízva, hogy mit lát bele és mit nem. Ha belelát valamit (vagy nagyon bele szeretne látni), akkor számára lehet érték, de ha nem, akkor max kellemes vizuális élmény, vagy még az se, ízlése válogatja.

Ha meg csak a formák meg a színeket nézzük, akkor az csak esztétika, ami amellett, hogy dettó kifejezetten szubjektív, azt csomó szemre kellemes nonfiguratív alkotás is teljesíti, amibe viszont az égvilágon senki sem akarja belemagyarázni, hogy abban mindenféle egyéb "rejtett" érték is van azon kívül, hogy a szemnek kellemes látványt nyújt.

Szóval én ezek miatt nem tudok azzal egyetérteni, hogy akkor akkor Picassotól kötelező érvényűen hanyatt kéne esnie az embernek - én elhiszem, hogy van, akit megérint, de pontosan tudom, hogy másokat meg nem, és az "ilyenek" attól még elég sokat "felfognak a világból".

Kinek a szempontjából az egyik legjobb festő? Továbbra is tartom, hogy a festményei többségét az emberek legnagybb része bármikor gond nélkül reprodukálni tudja, ezért számomra kevésbé értékesek. Ettől még vannak szép alkotásai, és sok festményénél harmonizálnak a színek, formák, mégsem esem hasra tőle. A személyeskedést te kezdted a kérdésed feltételének módjával, már ne is haragudj.

Ugyanannyit fogunk fel a világból, mint te, vagy más, nyilván bizonyos területeken te vagy jobb, máshol én, megint máshol más. De az, hogy nem tetszik mindenkinek Picasso művészete, semmit nem jelent, csupán annyit, hogy nem tetszhet minden mindenkinek. Ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

szerintem itt te vagy az, aki nem érti.

Te abból a számodra axiómából indulsz ki, hogy például Picassonak "értéknek" kéne lennie mindenki számára, tehát akinek nem az, az egy értéket egyszerűen nem vesz észre, ergo kevesebbet fog fel, vesz észre a világból.

Másképp megfoglamazva, hogy pl. Picasso valami olyan univerzális "értéket" képvisel és közvetít, amit csak rajta keresztül lehet megtapasztalni.

És ez az, amivel én se értettem veled egyet, meg láthatóan mások sem.

Mert miért legyen Picasso egy univerzális "érték"? Miért pont Picasso legyen az?

Az, hogy szerinted dinamikáját, szín- és formahasználatát tekintve vizuálisan jó, az egy szubjektív dolog, akkor erre meg mondhatom, hogy szerintem meg nem, más absztrakt vagy akár nonfiguratív képek sokkal jobban megfognak, és akkor most 1-1. MOst akkor mi van, döntsük el szkanderrel?

De miért kéne egyáltalán eldönteni?

Amit te láthatóan nem értesz, hogy nem Picasso az univerzális érték, hanem az, amit te esetleg belelátsz, ami üzenetet vagy akár egyszerűen csak egy élmény, amit te Picasso festészetében találtál meg - és amit mások meg esetlegesen egészen másban. És az egészen más itt tényleg egészen más is lehet.

Tehát az a lényeg, hogy nagyon nem az számít, hogy pontosan most miben is találod meg az ún. "értéket", Picasso-e az vagy akár valami egészen banális, vagy esetleg valami Picassonál lényegesen absztraktabb - a lényeg az, hogy mennyi mindenben találod meg a saját magad számára az "értéket", mert annál teljesebb lesz a világod.