Miért cikibb az, ha valaki humán tárgyakból (irodalom, történelem) "buta", mint az, ha reálból (matek, fizika)?

mert az "áhh, én mindig is hülye voltam magyarból/töriből/nyelvtanból" messze nem olyan divatos szólam és mantra, mint ugyanez matekból.

És egyetértek az ismerősöddel abban, hogy egy felnőtt ember képes kell, hogy legyen egy kamatos kamatot kiszámolni, vagy egyszerű egyenlőséget felírni, ez igenis elvárható, és ugyanúgy az alapműveltség része, mint hogy legalább cím alapján fel tudjunk sorolni három verset Petőfi Sándortól, vagy ismerjük a híres történelmi személyiségeket, vagy hogy tudjunk legalább nagyjából helyesen írni.

Az előzővel értek egyet. Ha már magyar vagy, akkor alap dolgokat, magyarból/töriből tudni illik. Ehhez hozzátartozik a helyesírás is, és gyakran sajnálkozva látom, hogy egy egyszerű mondatban legalább 3 hibát vét az író (a nagy kezdőbetűtől, az ékezetes magánhangzók és a mondatközi és -végi írásjelek használatától eltekintve). Persze amikor szólnak neki, hogy ezt és ezt rosszul írtad, akkor még neki áll feljebb, hogy "ez nem nyeltanora". Pedig pont, hogy ebben nyilvánul meg az intelligencia, hogy még egy 5-6 szavas mondatban is súlyos hibákat követ el.

Az alapműveltséghez hozzátartozik most csak a matekra nézve, hogy tudj összeadni, kivonni, osztani, szorozni, tudj százalékot, átlagot számolni, tudd, hogy ha egy számnál a jobb felső indexbe írt szám az hatványozást jelent, ki tudd számolni a szabályos, négyoldalú síkidomok és a kör kerületét, területét, a kocka, a téglatest (esetleg a henger) felszínét, térfogatát, meg hogy a háromszög belső szögeinek összege 180° és ismerd a Pitagorasz-tételt. Most hirtelen csak ennyi jutott eszembe (talán ennél több nincs is), de szerintem ezek ismerete igencsak megkövetelhető minden földi halandótól.

Nos, én inkább humán beállítottságú vagyok, egyik legjobb haverom meg reálos. Általános 8.-ban azzal töltötte a szüneteket, hogy az integálást gyakorolta. Gimiben egyszer bukott angolból, én meg matekból. Nem ordibáltuk egymásra, hogy "decikivagy", inkább segítettünk egymásnak, révén én jól tudtam angolul, ő meg vágta a matekot.

SZerintem egyáltalán nem szégyen az, ha valaki nem ért valamihez, vagy alapból nem érdekli valami. Ez az élet rendje, szép is lenne, ha mindenki csak matematikus, vagy épp történész szeretne lenni. Ennek ellenére ma is a legjobb barátok vagyunk, van közös témánk, ami nem a matek, én nem az angol.

Kérdésre válaszolva: az, hogy a töri "jobban tartozik" az alapműveltséghez, egy - részben jogos - előítélet. Nézz csak meg egy vetélkedőt, nagyrészt történelmi és irodalmi kérdések vannak benne, matek kérdések ritkán fordulnak elő (és ha mégis, azok is inkább a logikára mennek rá, semmint a valódi mély matematikára). Meg hát, társaságokban is sűrűbben jön fel pl. Hitler témának, mint egy logaritmikus egyenlet megoldása...

22F

"Meg hát, társaságokban is sűrűbben jön fel pl. Hitler témának, mint egy logaritmikus egyenlet megoldása..."

a középiskolai matek nagyon nem a logaritmikus egyeneletekről szól (az "igazi" matek meg még annyira sem), még csak nem is a számolásról, hanem a gondolkodásról, a rendszerezett és logikus gondolkodásról, problémamegfogalmazásról, és megoldásról.

Arról, hogy az ember ne essen pánikba, valahányszor ki kéne számolnia, hogy pl. ha leköti a pénzét évi 10%ra, akkor év múlva mennyije lesz, és ezzel járt-e volna jobban, vagy esetleg ha valami másba fekteti, amihez ne adj isten fel kéne tudni egy teljesen primitív egyenletet - na ezek azok, amiktől a felnőtt lakosságnak elszomorítóan nagy része egyszerűen pánikba esik, és zavartan heherészik, hogy 'ő matekból mindig is hülye volt"... ami megjegyzem, egy üres és rendkívül káros lózung, és csak annak a jópofizós megideológizálása, hogy egy lusta hülye voltam (úgy általában, és nem matekból), aki nem tette bele az időt és energiát, hogy ezeket megértse.

Ezek a készségek pedig lényegesen gyakrabban jönnek elő a való életben, mint mondjuk Petőfi költészete.

Ezek alapján pedig úgy vélném, hogy ezeket az alapokat legalább annyira "ciki" nem tudni, mint humán tárgyakból műveletlennek lenni.

---------------

Amúgy ez egy elég régi dolog, hogy a humán műveltség jobban számon van kérve, mint a reál, régen külön voltak gimnáziumok és reáliskolák, az előbbiben lényegében a humán műveltséget oktatták, az utóbbiban a reált, és az utóbbiak sokáig alacsonyabb szintűnek számítottak, mint az előbbiek. Meg a felsőoktatásunkban is sokkal előbb voltak humán szakok, míg a reál képzés sokkkal később alakult ki.

Van egy olyan fokú matematika (például itt az egyetemen, mérnöknek tanulok), mondjuk a komplex számok, vagy a parciális integrálás, amit tényleg nehezen érteni, egy átlagos humán beállítottságú ember (például az anyám) soha az életben nem tudna felfogni. Amiket a barátnőm tanul (pogramozó matematikus az ELTE-n), ahhoz néha én is kevés vagyok.

De a matematika zöme nem ilyen. A hajamat téptem, mikor az öcsém mesélte, hogy általános iskola felső tagozatban az osztálytarsai nyavalyognak, hogy "Néni kérem nem értem a törtegyszerűsítést/százalékszámítást/hatványozást!". Mi a francot kell azon érteni?! Egyszerű, mechanikusan betanulható (továbbá a mindennapi életben igencsak használt) dolgok ezek, amit a szellemi fogyatékosokon kívül nincs ember, aki ne lenne képes felfogni.

Gimiben is röpködtek nálam az osztályban a magyarfaktosoktól "Nem értem a szinuszt/koszinuszt/tangenst." Jó hogy nem érti! Nem is kell semmit érteni rajta. Be kell tanulni (mint a versikét), hogy a háromszög melyik oldalát melyikkel osztom el.

Kicsit egyébként a jó matekosok is hibásak benne, akik túlmisztifikálják a matematikát, mint valami isteni tudást, amit csak ők érthetnek, hogy így vágjanak vissza az örökös stréberezésért (legalábbis ez a személyes tapasztalat).

A matematika (és általában a természettudomány) olyasmi, amire tényleg születni kell, egy bizonyos határon túl tényleg nem betanulható, mint Arany János életútja, de az alapjait igenis egy hármas szintre minden egészséges szellemi képesságű ember meg tud tanulni.

És igen, ciki, irtózatosan ciki, a röhögés kerülget, amikor a kisboltban az eladó nem tud fejben kivonni 6000-ből 480-at. A Műegyetemre járok, mégis tudom ki volt Winston Churchill, vagy Albert Camus, illetve, hogy Laosz egy ország, nem pedig egy különleges növény.

Általánostól kezdve gimi végéig kettes voltam matekból, és eddig nem éreztem, hogy emiatt ne tudnék logikusan gondolkodni. A probléma megfogalmazása meg más dolog; úgy gondolom, hiába vagy profi matematikus, ha a szókincsed hiányos, b*szhatod a problémád megfogalmazását... Hopp, mi jött elő? Így van, az irodalom.

Amit a pénzes-százalékos dologgal kapcsolatban írtál, az pénzügy, a pénz időértéke - ha most lekötök x összeget y%-os kamattal, mennyit fog érni a jövőben - FPV=C+C/(1+r)^n. És abban talán egyetértünk, hogy EZT kéne tanítani az iskolákban, mert úgy gondolom, hogy ennek segítségével osztom be a pénzem, nem pedig a koszinusz függvényével.

Az meg, hogy valaki lusta megtanulni a matekot... A matekon nincs mit tanulni. Ha érted, érted, ha nem, akkor meg nem. Olyan ez, mint a nyelvérzék: ha nincs, akkor hiába tanulsz nyelvet, nem fogod tudni beszélni, max. bemagolt alapmondatokat fogsz tudni.