Csak nálunk Magyarországon ilyen széleskörű az oktatás?

Nem tudom, hogy máshol pontosan mi van benne a tantervbe, és mi nincs. Nálunk nagy probléma, hogy a nagy átlag egyszerűen képtelen befogadni (vagy nem akar) ekkora mennyiségű információt. Amit te itt elmondtál, arról nagyon sokan nem tudnak semmit - akkor se, ha tanulták.

Te nagyrészt azt rovod fel más országok népeinek, hogy nem hallottak magyar írókról, festőkről. Szerintem ez nem meglepő, hisz nekik ez egy olyan ország, mint nekünk pl. Macedónia. Macedónia irodalmáról, festőiről az égvilágon semmit nem tudok. De ugyanígy vagyok sok, akár más kontinensen levő országgal is. Hidd el, hogy mindenhol legjobban a saját ország földrajzát, történelmét, művészetét tanítják, a "nemzetköziből" csak a tényleg kiemelkedőket, vagy olyan dolgokat, amik nagy hatással voltak az emberiségre (azt például nehezen hiszem el, hogy az USÁ-ban nem tanítanak mondjuk a francia forradalomról). Ebben a csoportban pedig nagyon kevés magyar van benne.

Arról lehet vitatkozni, hogy ez most jó vagy rossz, de ez van. Először is, a magyar nyelvet nem olyan könnyű más nyelvre élvezhetően lefordítani. A múltkor kerestem egy Radnóti verset angolul, de egyetlen igazán jó fordítást sem találtam róla. Magyarul zseniális, angolul középszerű. A festők nyilván más téma, hiszen ahhoz nem kell nyelv, de abból - legalábbis a művelt rétegek - azért Csontváryt, Rippl-Rónait ismerik, legalábbis hallottak róla.

Az pedig mindig necces, hogy kikkel hasonlítod össze a tudást. Ugyanis ha megkérdezel egy Etonban, Oxfordban tanult angol diákot, meg egy olyat, akinek sem a szülei, sem ő maga az érettséginek megfelelő szintet sem érték el, akkor nyilván más lesz a véleményed az angolokról. Ugyanis mindig is úgy volt, hogy a más háttérből jövőknek más volt a fontos tanulásban. A gazdagabb, vagy akár csak a műveltség fontosságát felismerő szülőknek fontos volt, hogy a gyerekük legalább ugyanolyan művelt legyen, mint ők maguk.

Ráadásul én kifejezetten rossznak tartom a magyar oktatási rendszert, hiszen nagyon kevéssé épít a gyerek kreativitására, kíváncsiságára, a saját felfedezések örömére. Inkább az a jellemző, hogy a tanár leadja az anyagot, a diáktól meg számok kéri, majd mennek a következő anyagra. Nagyon kevesen vannak, akik így igazán jól tudnának tanulni.

ma 13:05

Egy komoly lexikális tudás azt is jelenti, hogy az agy meg volt dolgoztatva, nőtt a kapacitása és emiatt a gyakorlati tudás is könnyebben ragad meg.

Akik a gyakorlati ismeretekre alapoznak, azok csak arra alapoznak, aztán csodálkoznak, ha a nebuló nem érti az egyszerű számtant se...

Ez kb. olyan, mint valakit úgy készíteni gel autóvezetésre, hogy előbb nem veszik át az elméletet.

Szerintem a magyar oktatás egyedülálló a világon és az időnkénti gyengébb eredmény a kommunizmus-kreálta nyomorúságból fakadt.

Koreában, Kínában és Japánban hasonló az oktatási rendszer, de szigorúbb.

Ha v.ki nem kreatív típus, b*szhatod a kreatív oktatási stílust.

Keresd meg ebben a listában, hol van Magyarország.

[link]

A nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban a magyar iskolás gyerekek rendre nagyon rosszul szerepelnek a szövegértési, matematikai, problémamegoldási készségeket mérő feladatokban. Ez sokkal többet számít, mint valamilyen általános műveltség. De egyébként is, az, amire rákérdezel ("műveltebbek vagyunk a világnál"), csupán egy legenda. Lehet, te szerencsés ember vagy, és emlékszel ezekre, még szerencsésebb, ha az életben hasznosítani is tudod ezt a lexikális tudást. De Magyarországon is te a kisebbséghez tartozol, nálunk sem ez a jellemző. Annyian, amennyien ezeket a dolgokat nálunk valóban részletesen ismerik, külföldön is vannak. Nagy különbség az, hogy ott leginkább azok foglalkoznak ezekkel, akiket érdekel, nem feltétlen akarnak minden gyerekből egy kis polihisztort faragni. Nálunk a gimnáziumi, de néha már az általános iskolai oktatás is erről szól.

A műveltség az nem lenne baj, de az probléma, hogy eközben az alapvető készségeket nem eléggé fejleszti az iskola. Régen nem volt probléma ezzel a rendszerrel, mert kevesen jártak gimibe, még kevesebben felsőoktatásba, ez a része az elitképzésről szólt. Ma viszont a munkaerőpiac már nem konkrét szakképzettségeket követel meg elsősorban, hanem kompetenciákat, készségeket. Az iskolarendszerünk ehhez nem alkalmazkodott, vagy egyelőre nem elég gyorsan. Még mindig az van, hogy ha a fene fenét eszik is, megtanulsz verset elemezni, belédverik a Kalmár Uniót, stb., nem érdekel senkit, hogy te mérnök akarsz lenni. Mindig a gyerek kell alkalmazkodjon az iskolához, az iskola nem alkalmazkodik a gyerekekhez. Ez megöli a kreativitást, amire nagyobb szükség volna, mint puszta ismeretekre, mert ha a készségeid fejlettek, akkor később (pl. amikor megjön az eszed, vagy kitalálod végre, mi akarsz lenni) még tudod pótolni a hiányzó lexikális elemeket, de fordítva nem megy.

Tehát egyrészt, annyi embert, amennyi külföldinél műveltebb vagy (arányaiban), magyarok között is találsz, de ha leültetnek kelet-ázsiai fiatalemberekkel matekban vagy kreativitást igénylő feladatokban versenyezni, örülhetsz, ha 100-ból 20-nál jobb leszel.