Az egyetem már nem a valódi tudás megszerzéséről szól?

Ezért van az, hogy a fontosabb helyeken nem alkalmaznak frissen végzetteket, hanem asszisztensi (építész), rezidensi (orvos), stb. helyek vannak nekik, ahol kiderül, hogy valójában ki mennyit tud.

(Tudom, a rezidensi időszak a képzés része, de a célja ugyanaz.)

Máshol is előbb-utóbb kiderül a hiányosság, csak kínosabb a dolog, mert nem is magyarázzák el, hogy tanuljon az illető, csak elköszönnek. :)

Amúgy meg sajnos az élet igazságtalan. Ne várd, hogy ez megváltozik egy csapásra. Sok olyan van, hogy a jó eredmény elég egy jó helyhez, és utána lehet lébecolni évekig, aki meg becsületes, az gályázhat egy tré helyen.

Nem tudsz mit csinálni. Te döntöd el, hogy a becsület milyen helyen áll nálad a fontossági sorban. :)

Én (talán ezért) szerettem azokat az előadókat, akiknél az előadáson való aktív részvétel volt a beugró vizsgára. Vagyis nem elég, hogy ott vagy meg bemagolod a harminc tételt, hanem aktívan részt is kellett venni az előadáson. Ha kérdést tesz fel az előadó, válaszolni.

Mondjuk nálunk kevés volt a zh, szóval nagyon puskázni nem lehetett, meg ami volt, azon se nagyon. Pl: Hogy puskázol ábrázoló geometria zh-n?

De igazából, ahol nálunk komoly puskázások mentek, az jogi ismeretek tárgy volt, ugyanis ott a tanár nem fogadta el, ha az ember a saját szavaival fogalmazta meg a dolgot, hiába értetted, ha nem tudtad szó szerint, ugyanúgy kivágtak. Ezért kellett puskázni, hogy legalább a kettes legyen meg. (Művészeti kar, nem jogi, kötelező tárgy.)